2013. február 11., hétfő

3. rész

"Miért? Miért? Miért?.." ez a kérdés járt csak a fejemben. Amikor anyának ezt elmondtam, egy szót se szólt, csendben kikapcsolta a tévét, felállt és felment a padlásra. Addig én leültem a kanapéra, feltettem a lábam törökülésbe. Hallom anya lépteit. Egy könyvvel jött vissza és leült mellém, a könyvet letette az asztalra. Meglepetten néztem rá, ameddig lapozgatott a könyvben, nem tudtam mi az.
- Miért? - kérdeztem meg újra anyát.
- Ez az egész történet az üknagymamádig nyúlik vissza. Akkoriban nehéz volt meggyógyítani az embereket, és ő kifejlesztett egy olyan levest amivel meg lehetett gyógyítani őket. Senkinek nem mutatta meg a receptet, ez mindig anyáról a lányára száll. Mivel az emberek nem tudták, hogyan csinálja, ezért azt hitték varázslattal gyógyítja meg őket. Boszorkánynak tartották. Ezt a levest én is el tudom készíteni, megmutatom neked is hogy kell, de csak 16 éves korodban kellene. A családunkról elterjedt, hogy boszorkánycsalád.
- Eddig miért nem említetted? Ez nagyon különleges dolog. Engem érdekel - kicsit meglepődtem ezen a történeten.
- 16 éves korodban akartam elmondani, de már most is készen állsz. A levest majd megmutatom hogy kell elkészíteni.
- Ezért miért tartanak különcnek? Hogyan tudnám elérni, hogy ne tartsanak annak? Ez akkora dolog?
- Lassan minden helyrejön.
- Köszi anya - felálltam és felmentem a szobámba.
Holnap meghallgatásra kell mennem, már alig várom. Ezzel a különc dologgal meg úgy vagyok, hogy mától nem érdekel, majd bebizonyítom, hogy nem vagyok semmiben sem más, mint a többiek. Miután ezeket átgondoltam, lementem vacsorázni. Kicsit elhúzódott az idő. Vacsora után, fürdés majd alvás. Nagyon szeretek a kádban sokáig fürdeni, forró vízben. Anya mindig sürget, de meg szokott várni. Fürdés után belebújtam a puha, meleg ágyba, ennél jobb nincs is.

*álmom*
Iskolában voltam. Beléptem a terembe és mindenki köszöntött "Jó reggelt!". A táskámat letettem a padra, majd leültem a székre. Azonnal mindenki körém gyűlt és kérdezgették hogyan sikerült a koncertem. Én elmondtam, hogy nagyon jó volt, rengeteg autogramot osztottam ki és szinte minden rajongó képet szeretett volna. Mindenki gratulált nekem, és suli után a plázába mentünk, ahol jól éreztük magunkat.

*másnap*
A mai nap nem kell iskolába mennem, ezért kelhettem kicsit később, a meghallgatás csak 11 órakor kezdődik. A rádióra keltem, amit anya hallgatott. Egy ilyen álom után kellemesen ébredtem, majd felöltöztem. A meghallgatásra egy koktélruhát választottam, kék színű volt. Begöndörítettem a hajam, és kiegészítőket is aggattam magamra.
- Page, siess 10 óra van. Gyere reggelizni és induljunk!
- Oké anya, sietek! - lesiettem a lépcsőn, ettem három falatot a müzlimből és már mehettünk is. Az út oda fél órás volt, odafele zenét hallgattunk.
Mikor beléptünk a terembe, hárman ültek csak a színpad előtt, ahol majd fel kell lépnem. Erre a meghallgatásra azért hívtak, mert lehet, hogy a jövőmet illetően elküldenének egy tehetségkutatóba vagy egy komolyabb iskolába, ahol zenével foglalkoznak. De ha nem akarom leváltani a mostani iskolám, akkor délután is eljárhatok a zeneiskolába, ahol énekelnem kellene, és fellépésekre járhatnék.
Már csak egy ember volt előttem, a következő én voltam. Rihannatól az Only Girl-t kellett elénekelnem. Szerencsém volt, Rihannát kedvelem.
Miután elénekeltem megtapsoltak és pár szót szólt az egyik bíráló.
- Page ugye? Nagyon ügyesen énekelsz, a hangod hasonlít Rihannaéra. Sok sikert kívánunk, az értesítést levélben kapod. A legtehetségesebb diák külföldre mehet, ahol felléphet, majd alakíthatja a karrierjét.
- Köszönöm szépen - kicsit még mindig izgultam, de ezeknek a szavaknak nagyon örültem. A dicséretnek főleg. Ezek után hazamentünk anyával, már este volt. Lefeküdtem aludni a fürdés után és másnap reggel boldogan indultam ki Markhoz az utca végére. De Mark nem volt ott. "Csak nem megint....?"

--------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat. 1-2 véleményt írjatok légyszi, hogy tudjam mennyire jó vagy éppen nem jó: ) Köszönöm.

4 megjegyzés: