Ünnep :)

• Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek !! :D
• Lányoknak sok locsolót :$
• Nekünk pedig jó mozit mára*-*

17.rész

A kórházban fekszek törött kézzel. Miért is tartanak benn, hiszen csak a kezem van eltörve. Én sem értem, de azt tudom, hogy 2 nap múlva hazamehetek. Szerencsémre Amanda ellátja Lucky-t, már most nagyon hiányzik. Nem számítok sok mindenkire, hogy bejön, esetleg Amanda, ha visszaért. Zayn és a srácok turnézni mentek, anyát nem akarom iderángatni ilyen kis dolog miatt. Tényleg nincs senki másom.
- Hé, szia Page. Hogy vagy? - lépett be Matt és a lány, aki fellökött egy csokor virággal.
- Oh, sziasztok. Igazán nem számítottam senkire - tettem le a telefonomat az éjjeliszekrényre, amit eddig nézegettem. Feljebb ültem és a virágot is vázába tettem.
- Aggódtunk - szólalt meg a lány - Ja, amúgy Dana vagyok.
- Dana? - próbáltam úgy tenni, mintha hallottam volna már ilyen névről - Szép neved van.
- És hogy vagy? - lépett közelebb Matt.
- Egész jól, de már mennék haza.
- Elhiszem. Hozzak valamit a büféből?
- Egy kávé jól esne - nap nem telhet el kávé nélkül.
- Azonnal jövök - Matt kiment az ajtón és akkor Dana ült mellém.
- Sajnálom tényleg, nem láttalak.
- Semmi baj.. Hé. Minden rendben van - fogtam meg a vállát.
- Ha hozhatok valamit...
- Nem kell semmi köszi - mosolyogtam rá.
Matt lépett be a kávéval a kezében.
- Remélem jó lesz.
- Persze, köszönöm szépen - kortyoltam bele - Nem láttátok Amandát valamerre?
- Amanda? Milyen Amanda? - nézett egymásra Dana és Matt.
- Amanda Gilbert. Nem ismeritek?
- Óóóóó.. Dehogynem. Őt mindenki ismeri - hatalmasat koppant - Nem nem láttuk. De miért barátkozol olyas valakivel, mint ő? Jót még nem hallottunk róla.
- Tudod Dana.. Ne ítélj pletykák alapján. Nagyon kedves lány, csak meg kell ismerni. Kicsit bonyolult, de érthető.
- Akkor remélem majd egyszer megismerhetem - kelt fel az ágyról - De most nekem mennem kell. Szia Page.
- Várj megyek én is. Elviszlek - pattant fel Matt - Szia Page. Jobbulást.
- Köszi. Sziasztok - intettem nekik.
Tényleg megleptek, hogy bejöttek hozzám. Nem gondoltam volna. Most akkor szereztem két új barátot, ismerőst? Remélem megismerhetem majd őket közelebbről is. Ahogy kinézek az ablakon, és látom, hogy a madarak, hogy repülnek és az emberek boldogan sétálnak a párjukkal,  Zayn jut eszembe. Nagyon hiányzik, pedig még csak ma ment el. Fel kellene hívnom, de nem tudnék neki hazudni, hogy nincs semmi bajom. Azonnal hazajönne és elrontanám az egész turnét. Akkor talán írok egy sms-t.

Szia. Nagyon hiányzol már most. Remélem minden rendben megy a turnén. Siess haza. Mindenről te jutsz eszembe. Puszi<3

Nem írtam sok mindent, de ez nekem is egy megkönnyebbülés. Remélem hamar fog válaszolni. Ó, már válaszolt is.

Szia. Te is nagyon hiányzol. Itt minden rendben van, még nem értünk oda, de hamarosan ott leszünk. Egyébként láthatsz minket a tévében. Kapcsolj oda és ott leszek. De mindig ott vagyok veled, már mondtam. Jó légy. Puszi<3

Nagyon kedves tőle. Hál'istennek nem is sejti, hogy valami baj lehet. Lounak elmondanám, de akkor ő is hazajönne Zaynnel együtt. Nem beszélhetek róla nekik, se anyának. Amanda ideérhetne már, nem bírom ezt a várakozást, unatkozást. De még két napig ez a programom. Sajnos..
- Itt vagyoooook! - ugrott be a terembe Amanda.
- Bolond vagy - nevettem.
- Nos, hoztam neked pár ruhát. Nézd ezeket. Remélem jók lesznek - mutatta fel a ruhákat.
- Persze, hogy jók lesznek. Lucky jól van?
- Természetesen. Engem még nem ismer, ezért megugatott, de az edényébe tettem enni és innivalót is. Majd csak megtalálja.
- Értem, köszönöm. Nem tudok semmit csinálni.. Nem mehetnék haza?
- Nem, nem kisasszony, minimum holnapig benn kell maradnia, ha már nagyon menni szeretne - lépett be az orvos - holnap délben hazaengedhetjük, de addig csak pihenjen.
- Ez remek, már várom.
- Egyébként minden rendben, hetente kellene jönni kontrollra, de minden rendben lesz. 1-2 hónap alatt nyoma se lesz.
- Köszönöm Doktor úr.
- Kérem - ment el az orvos.
- Hát ez tényleg nagyon jó. Akkor holnap bejövök korán, és kivárom veled a delet, hazaviszlek kocsival és segítek otthon. Rendben?
- Hálás vagyok neked. Nem tudom mi lenne velem nélküled - öleltem meg, amennyire tudtam egy kézzel.

A nap további részét unalmasan töltöttem, nem várhatom el Amandától, hogy itt üljön egész nap. Sokan tudtam gondolkodni. De minden gondolatomról Zayn jutott eszembe. Az együtt töltött napok, éjszakák. Eszembe jutott, mikor először akart ott aludni nálam és anya lepett meg engem a látogatásával. Ezen nagyon jót nevettem. A régi idők is eszembe jutottak, amikor egy senki voltam, és mindenki összebeszélt a hátam mögött. Be szeretném nekik is bizonyítani, hogy nem vagyok senki, és boszorkány sem. Hírnevet szeretnék, de csak mértékkel.
Éjjel nem álmodtam semmit. Hogyan is álmodtam volna.. Két óránként  felkeltem, itt nem lehet aludni. Most jut eszembe, hogy ha holnap hazamehetek, akkor este láthatom a fiúkat a tévébe. Annyira izgatott lettem, hogy hajnali 4 után már tényleg semmi nem aludtam. Hiányoznak..
Reggel 8 órakor jött Amanda.
- Jézusom, te tényleg korán jöttek - húztam fel a nadrágomat.
- Ja bocsi, még öltözöl. Nem tudtam. Hát, mondtam, hogy korán fogok jönni.
- Örülök neked nagyon - öleltük meg egymást.

A délelőttöt végig beszéltük, majd Amanda kocsival hazavitt. Örökké hálás leszek neki, és az égnek, hogy lehet egy ilyen barátnőm. Nem gondoltam volna soha.

- Hát itthon vagyunk - nyitotta ki az ajtót Amanda.

- Végre - sóhajtottam - Lucky! - ugrott rám.

- Na, ha kell valami hívj, de most van valami amit el kell intéznem. Ne haragudj. Szia.

- Köszi mindent, szia.

Amikor kiment Amanda, megint egyedül maradtam. Zayn jutott megint eszembe. Bárcsak itt lenne.

*sms érkezett*

Harry: Szia Page! Remélem minden rendben, bár Amanda nem ezt mondta. Miért nem mondod el Zaynnek?
Page: Oh, nem szeretném, hogy aggódjon és, hogy ezért hazajöjjön.
Harry: Értelek, de még van időnk.
Page: Kérlek, ne szólj neki.. Nem akarom tönkretenni a turnét.
Harry: Jobbulást.

Hmm.. Amanda elmondta Harrynek, pedig megkértem, hogy ne mondja el. Mindegy semmi baj, csak jót akart, és elhiszem, hogy nem bírta ki. De Harry nem mondta azt, hogy rendben vagy oké, nem mondom el, csak annyit írt, hogy jobbulást. Reménykedem, de még nem tudom, hogy abban, hogy Zaynnek nem szól vagy abban, hogy Zayn mindjárt az ajtómon kopogtat. Az utóbbinak biztos jobban örülnék, de inkább ne gondoljunk ilyenekre.
Pár óra múlva kopogtatnak az ajtón. Ó, csak nem Zayn? Ha ő lesz, akkor nem is tudom mit mondjak majd neki, hiszen eltitkoltam előle, biztos haragudna, vagy túlságosan aggódna.
Ahogy kinyitottam az ajtót, majdnem összeestem, annyira meglepődtem. Hogy lehet ez? Csak egy név jött ki a számon, még a név is megdöbbentett : Mark?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett! Hamarosan hozom a következőt. Köszönöm a feliratkozókat és a megtekintést ! túlléptük a 4ezret!!♥♥

16.rész

OMG *_*  Szeretném Mindenkinek Megköszönni ezt a sok Megtekintést és Feliratkozót. ♥ 10 feliratkozó és 3,854 megtekintés. Köszönöm.♥

Jó olvasást ☺!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már csak egy hét van az őszi szünetig. Nagyon örülök neki, így talán több időt tölthetek együtt Zaynnel és a barátaimmal. Igaz, a szünet csak 2-3 nap, de így kitesz egy hetet, egy héten csak 3 tanítási nap van. Már alig várom.

* becsöngettek *

Hétfő van. Itt ülök a suliban. A ma reggel is úgy kezdődött, mint minden sulis nap. Sétáltam egy jót és egy kávé kíséretében elindultam a suliba. Zayn nem kísért el, magányosnak éreztem magam.
- Hé, Page! - kiáltott nekem oda Amanda.
- Sietek, szünetben találkozunk - intettem neki.
Az óra nagyon unalmasan telt, egy igazi örökkévalóságnak tűnt. A történelmet sosem szerettem. Ez az a tantárgy, ami nem megy. Elmondanak egy rakás évszámot, követni sem tudod. A tanár monoton hangon beszél, a saját óráján elalszik.
A csengő mentett meg, ilyenkor mindig fel tudok lélegezni.
- Szia - huppant mellém Amanda, aki most jött át a szomszéd osztályból.
- Szia, mit szerettél volna?
- Semmi különöset. Eszembe jutott a múltkori buli a srácokkal.
- Amennyire emlékszem, tényleg jó volt.

* a buli *

Mikor odaértünk Harry már minket kitöltött 'innivalókkal' várt. Amanda nagyon izgatott volt, hogy végre találkozhat Harryvel.
- Akkor mehettek be, ha megisszátok a részeteket - mosolygott Harry, majd mindenkinek nyújtott egy poharat. Amanda elnevette magát, Harry erre csak mosolygott.
Amikor beléptünk a fő terembe, hatalmas mosoly ült az arcomra és Amanda szeme kikerekedett. Ott volt még a 3 srác. Niall, Liam, Louis is eljött. Odamentem Louhoz és megöleltem.
- Hogy-hogy? Nagyon megleptetek minket. Örülünk - mondtam neki széles mosollyal, közben az arcomhoz emeltem a kezem. A többi fiút is végigöleltem. Amanda még mindig ott állt és úgy, ahogy bejött.
- Ő itt Amanda - mutattam be a fiúknak, közben Amandát megböktem a könyökömmel, hogy váltson már arckifejezést.
- Nagyon örülök, nagy rajongótok vagyok - lépett végre oda Amanda hozzájuk és ölelte őket meg.
- Örülünk, hogy itt vagy - mondta Liam, aki addigra már a biliárdasztalnál pakolta fel a golyókat.
- Akkor indulhat a buli! - kiáltott fel Harry. Csak akkor vettem észre, hogy Zayn eltűnt mellőlem és nem láttam sehol, mert sötét volt. Akkor felkapcsolódtak a fények és egy 'DJ Malik' feliratot világított meg. A discofény is működött már. Büszke voltam arra, hogy ilyen pasim lehet, mint Zayn, de a többi srác se semmi. Mindenki táncolt, ivott. Zayn Innától kapcsolt be egy számot, majd lejött hozzánk táncolni.

A fiúk elhülyéskedték az estét. Nagyon sokat nevettünk rajtuk. A már ismert mozdulataikat mutatták.

Ennyit már rég nevettem, mint azon az estén. Próbáltuk utánozni ezeket a mozdulatokat, de persze nem lehet. Ők is nevettek rajtunk. Jó hangulatban telt az este. Az este közepétől azért már Zayn velem is táncolt és rendes tánc is volt. Harry Amandával táncolt, ami boldogsággal és reménnyel öntötte el a szívemet. Tánc közben Zayn nyomott pár puszit a számra, boldog voltam. A beerpong és az ehhez hasonló játékok sem maradhattak el. Egészen reggelig elvoltunk. Délben nagyjából mindenki felkelt. Az állapot az hihetetlen volt. Louisra találtam rá a szoba közepén. 

- Ohh, Louis jó reggelt! - nevettem egy kicsit, de a fejem rettenetesen fájt.

- Szia - tápászkodott fel a fejét fogva - a fejem nagyon fáj.. 

- Az nekem is. Lassan mehetnénk haza is.

- Ahogy felkel mindenki mehetünk is.

* visszatérve az emlékekből *

- És végül mi lett? Harryvel hogy alakult? - kérdeztem.

- Nagyon jól. Cseréltünk telefonszámot is, és már kétszer felhívott. 

- Akkor jó. Örülök - és szorosan átöleltem Amandát.

- Na most megyek, jó légy.

A napnak is lassan vége lett. Ma egyáltalán nem énekeltünk, a mai órák szokásos középiskolai órák voltak, amik nagyon unalmasak. A szekrényemhez mentem, ahol lassan pakoltam össze a cuccaimat, olyan lehettem, mint egy élőhalott, aki már alig várja, hogy ledőlhessek az ágyára. De akkor kap egy szikrát, amitől életre kell. Nekem ez a szikra Zayn volt, aki az iskola előtt várt napszemüvegben és kapucniban, hogy ne ismerjék fel.

- De jó, hogy itt vagy. Nagyon fáradt vagyok.

- Akkor szállj be a kocsiba és már mehetünk is haza. Veszel egy jó fürdőt, addig csinálok neked teát. Na mit szólsz?

- Remekül hangzik - pusziltam meg az arcát.

A kocsiban nem gondoltam semmire, kikapcsolódtam és csak kifelé néztem az ablakon. Csendben voltunk. Egyszer csak Zayn bekapcsolja a rádiót és az egyik számuk ment. Azonnal elkezdte énekelni, és én vele énekeltem. Nevetett rajtam, de én csak teli torokból énekeltem. 

Hazaérve Lucky ugrott ránk, de majd csak később megyünk le sétálni. Ahogy Zayn mondta, vettem egy forró fürdőt, majd egy bögre teával várt engem.

- Beszélnünk kell - ült le mellém az asztalhoz.

- Mondjad csak.

- Tudod, hogy nemsokára turnénk lesz és az általában 2-3 hónap. 

- Erről teljesen elfeledkeztem.. - szomorodtam el.

- Ne szomorkodj, velem jöhetsz.

- Tudod, hogy nem tehetem.. Ápolgatnom kell a zenei karrierem, itt a suli, itt van Lucky és anya is meg fog látogatni nem sokára.. - hajtottam a fejem az asztalra.

- Hé - ölelt meg Zayn - Ne aggódj, beszélünk minden nap.

- Te is tudod, hogy az nem ugyan az..

- Persze, hogy tudom, de nem tudok mit tenni.. El kell mennem. Sietek haza.

- Oké, igazad van, menned kell. Megértem. Ne haragudj, hogy önző vagyok.

- Nem vagy önző.

- Csak szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy ne lássalak és ...

- Nyugi. Itt leszek mindig  - mutatott a szívemre és megcsókolt.

Amikor elment, akkor már tudtam, milyen lesz az, amikor majd elmegy a turnéra. Sajnos holnap már indulnak is. Bementem a szobámba és leírtam a naplómba ezeket a dolgokat.

Kedves Naplóm!

Már majdnem minden tökéletesen ment. A suliban minden rendben és Zayn is mindig velem van. Amandának is sikerült Harryt megbolondítania, de ezeknek most egy darabig vége lesz. A srácok turnéra mennek, aminek egyáltalán nem örülök. Jó egy kicsit örülök, mert nagyon jó, hogy ilyen sikeresek. De magamnak szeretném Zaynt. Nagyon önző vagyok tudom, de ez a szerelem.  Őrültség....

Be is csuktam a naplómat, nem bírtam többet írni. A könnyeim potyogni kezdtek.

Már este van.. Zayn most mindennél jobban hiányzott, mert tudtam, hogy el fog menni. Szörnyű ez az érzés. Tudod, hogy akit mindennél jobban szeretsz, azt a személy nem láthatod jó ideig. Nem kellene ekkora ügyet csinálnom belőle, de nem megy..

- Hát te? - nyitottam ki az ajtót.

- Szeretnék az este veled lenni, hiszen holnap már megyünk, sajnos - mondta Zayn.

- Gyere csak, nagyon hiányoztál - öleltem meg szorosan. Tudtam, hogy sokáig nem láthatom, ez a 2-3 hónap is rengeteg a szívemnek..

Az este csodálatos volt, de sajnos hamar vége lett. Reggel Zayn karjai között ébredtem, még korán volt, de iskola ma is van. Az életet nem érdekli a gondjaim, meg kell oldanom őket, összeszednem magam, hiszen minden megy tovább.

- Akkor nekem mennem is kell - mondta, már az ajtóban állva, de még sokáig ölelt, sose akartam elengedni. Ahogy lelépkedett a három kis lépcsőfokon nagyon szomorú lettem. De nem örökre megy el, nem tudom, miért csinálok belőle ekkora ügyet, de a szívemnek nem tudok parancsolni.

Az iskolába ma is egyedül kellett mennem. Mivel, nem kellett hazasietnem, mert nem várt rám senki kinn, ezért úgy döntöttem be megyek tesire délután, hátha eltereli kicsit a gondolataimat.

- Page, jól vagy? - lépett oda Amanda - Én kicsit sem.

- Én se.. Jössz tesire? Kicsit eltereli a gondolatainkat..

- Miért is ne.. 

Amilyen reményeket fűztem ehhez a gondolattereléshez, igazából semennyire nem terelte el a gondolataimat. Magam elé bámultam a pályán, és csak akkor tértem vissza a földre, amikor hozzám dobta valaki a kézilabdát. A meccs sem érdekelt kicsit sem.

- Ne haragudj, azt hittem figyelsz - lépett közelebb egy srác.

- Semmi baj.. Nem vagyok formában. Ne haragudj.

- Ugyan már, nem tehetsz semmiről - rám mosolygott - egyébként Matt vagyok.

- Page - azzal arrébb léptem onnan. Leültem a padra és vártam a csodát. Milyen csodát? Magam sem tudom..

- Page Peterson! Ha eljössz testnevelés órára, akkor ne csak ülj, gyerünk menni játszani! - kiáltott rám a tanár. Bementem a pályára és elkezdtem kikapcsolni az agyam. A játékra koncentráltam. 

Egyszer csak belém futott egy lány a labdával, aki elejtette abban a pillanatban a labdát, és ráléptem  majd azonnal előrevágódtam, pontosan a jobb alkaromra. Meg sem bírtam mozdítani.

- Mi van Peterson? - jött oda a tanár.

- Nem tudom mozgatni. 

- Lehet eltört - nézett körül - Oké, Matt ültessétek a padra, addig kihívom a mentőket.

- Amanda, Zaynnek vagy Harrynek vagy bármelyik srácnak ne mondj semmit, ha eltörött volna a kezem, azonnal hazajönne Zayn és a rajongókat nem akarom, hogy cserben hagyja.

- Rendben - bólintott, majd tovább tartotta kezem.

A kórházban megállapították, hogy eltörött az alkalom, és be is gipszelték. Haza még nem mehettem, ezért hatalmas szívességként Amandát kértem meg, hogy ápolja Lucky-t pár napig és hozzon be nekem pár ruhát. Nagy meglepetésemre Matt és az a lány is eljött meglátogatni, aki fellökött.

15.rész

Sziasztok!
Már is hoztam a legújabb részt!:$ Igazából én is nagyon szeretem írni, és remélem ti szeretitek olvasni. ☺ Jó olvasást! ☼

Köszönöm a megtekintéseket !!♥

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Reggel korán keltem, éjjel aludni is alig tudtam. Izgatott voltam, még mindig bennem volt az az érzés, amikor megcsókolt és hozzábújhattam. Óvatosan kimásztam az ágyamból, nehogy felébresszem. Lucky az ágy mellől követett engem a konyháig, ahol boldogan mutatta, hogy ő mennyire éhes. A kutyatáp keresése után főztem kávét is, mert reggel nem indulhat anélkül. Mivel még csak hajnali 4 óra volt és általában 6kor szoktam kelni, ezért köntösben lehuppantam a kanapéra. A térdeimet felhúztam, majd a kávét szorongattam a kezeimben. A tévében nem ment semmi érdekes azokon a csatornákon, amiket általában nézni szoktam. Kapcsolgatás közben rátaláltam a Family Guy-ra, amiből még nem sok részt láttam, de egye fene, megnézem.

Erre a jelentre hangosan felnevettem. Utána eszembe jutott, hogy "hopp, Zayn még alszik". Reménykedtem, hogy nem keltettem fel, hiszen még csak fél 5 van és sok pihenésre van szüksége. Amikor meghallottam a lépteit kicsit mérges voltam magamra, hogy felkeltettem, de örültem is. Kócosan, félig nyitott szemekkel, mosollyal az arcán odalépett a nappali elé és nekitámaszkodott a falnak. 

- Jó reggelt. Hány óra?

- Jó reggelt. 4:32.. Bocs, hogy felkeltettelek - szomorodtam el.

Odalépett hozzám, majd egy puszival köszöntött így reggel. A homlokra adott puszi a kedvencem. Kivette a kezemből a kávét, belekortyolt, majd odébb tette. 

- Mi az? - kérdeztem tőle. Megfogta finoman az arcom, majd eldöntött a kanapén. 

 Indulhatna ennél jobban egy keddi nap? Nekem ez volt a legjobb. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot. Nem gondoltam semmire, mert tudtam, ha gondolnék bármire is, akkor nem lenne ugyanolyan. Velem történik?

Rádőltem Zaynre, majd úgy folytattuk a tévézést. Együtt nevettünk fel minden egyes poénon. Nem mindet értettem, de ha Zaynt látom nevetni, az az én arcomra is mosolyt csal. 

- Mit szólnál, ha ma este elmennék valahova? 

- Mire gondolsz? - bármiben benne lettem volna, csak vele legyek. Mivel a suliba egy héten csak háromszor kell menni, ez megkönnyített minden. A következő iskolanap majd pénteken lesz.

- Ismerek itt pár jó szórakozóhelyet. Benne lennél?

- Persze, igen! - majdnem kiugrottam a bőrömből - Most elmegyek és lefürdök - folytattam.

- Menj csak, addig itt maradok.

A fürdőkádban ülve, megint eszembe jutott mindenféle gondolat. Ez az egész olyan volt, mintha álmodnám. Hány lány álmodik ilyenről? Zayn csókról, arról, hogy minden idejét vele szeretné tölteni. Akinek erre kevés esélye volt az én voltam, hiszen az emberek fele elítélt, aki ismert. Ebben a pillanatban még valami beugrott. A rajongók.. Pletykálni fognak, támadni esetleg fenyegető üzeneteket küldeni? Ők nem fognak elítélni féltékenységből? 

Köntösben berohantam a szobámba, majd felkaptam az aznapi ruhámat, hosszas válogatás után. Zayn még mindig a nappaliban ült és a tévét nézte. Bekapcsoltam a rádiót, One Direction számot játszottak. Azonnal táncra perdültem.

Általában egyedül szoktam lenni itthon, ezért bele se gondoltam ez mennyire viccesen nézhet ki. A tükör előtt táncolok egymagam és magamat nézem. 

Zayn lépett a szobába, és elkezdett nevetni. Az arcom vörös lett, ahogy észrevettem és kínomban én is csak nevetni tudtam.

- Csörgött a telefonod - nyújtotta felém a telefont.

- Oh.. Anya volt az. Biztos elfelejtett tegnap este hívni. Majd este visszahívom. 

- Jól táncolsz.

- Hát persze.. - nevettem.

- Lassan mennünk kellene az iskolába. Elkísérhetlek?

- Örülnék neki. Gyalog megyünk akkor.

- Ahogy szeretnéd - ölelt meg.

Ősz.. Ez már csak ilyen. Gyönyörű a látvány, de a nyarat jobban szeretem. Az ősz után a hideg tél fog jönni, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de van egy érzésem, hogy most más lesz. A levegő nem volt hűvös, még mindig nyári illatot éreztem a levegőben. Kézen fogva sétáltunk az utcán, amikor egy csapat lány rohant oda hozzánk, vagyis Zaynhez.

Zayn!! Zayn!! Kaphatunk autogramot? Csinálsz velem egy képet? Nagy rajongóid vagyunk! Imáááduuunk! 

Hallottam mindenfelől. Kiálltam a körből és néztem, ahogy mindenki autogramot ad és fotózkodik velük. Soha többet nem kérem, hogy reggel gyalog menjünk, amikor minden tini iskolába megy.

Miután lecsillapodott a tömeg és el tudtunk szabadulni onnan, folytattuk az utat az iskola felé. Zayn elmondta, hogy ez ezzel jár, és lehet, hogy az újságok is leadják majd. Döbbentem néztem rá, de számíthattam ezekre a dolgokra. Boldog voltam mellette, már nem érdekelt.

Az iskola előtt elbúcsúztam tőle, majd az iskolakapun belépve Amanda ugrott a nyakamba. A térdem egy kicsit összecsuklott és a szívem is rendesen dobogott.

- Hé, mi az? - mosolyogtam.

- Még mindig fel vagyok dobva a tegnapi találkozásomtól Louisszal. És mindent neked köszönhetek. Legjobb döntés volt téged belelökni a vízbe.

- Hát szerintem máshogy is megismertük volna egymást, de már én se bánom az egészet - belém karolt és úgy mentünk be a terembe. 

- Hát nem csodálatos ez a nap? - kérdezte a plafon felé nézve és a mosolya a füléig ért.

- De az, nekem is.

- Tényleg, reggel Zaynnel láttalak jönni. Mesélj el mindent.

Elmondtam neki mindent, amit ebbe a 10 percbe el lehetett mesélni rólam és Zaynről. Az első találkozásunkat, a kedvességüket, a sikertelen csókot és a sikereset is.

- Aztaaaaa - csillogott a szeme - Nagyon szerencsés lány vagy Page!

- Lehet.. 

- Nem vagy boldog?

- De, mindennél boldogabb vagyok, csak még nem fogtam fel, hogy ez mind velem történik - hunytam le a szemem egy percre - Hé, nincs ma kedved velünk eljönni egy szórakozóhelyre?

- De persze, hogy van.

- Elhívjuk neked Harryt?  - húzogattam a szemöldököm.

- Ő.. - pirosodott el teljesen, és az arcához nyúlt, hogy takarja.

- Akkor igen! Na mennyünk órára.

- Az első órába énekelni fogunk - erre a mondatra felcsillant a szemem. Már nagyon vártam az éneklést. Kíváncsi vagyok Amanda hangjára is. Igaz, hogy egyel felettem jár, de ez az óránk együtt lesz tartva. 

Az órán a tanár nagyon kedves volt. Kiválaszthattunk egy dalt, amit előadunk a többiek előtt, de nem kellett mindenkinek csak pár embernek. Én bevállaltam, mert imádom az éneklést.

Ezt a dalt választottam, mert elég egyszerű és a kedvemet is feldobta. Amikor mindenki felállta a székről és elkezdett táncolni, akkor pörögtem fel igazán. Kiadtam magamból mindent és a dal végén nyugodtan ültem le a helyemre. 

Iskola után Zayn nem várt az iskola előtt, mert próbájuk volt. Kaptam egy videót Liamtől, amin a fiúk voltak és aktuális videó volt.

Louis és Zayn. Elnevettem magam, ahogy megláttam. Bolondok.

- Min nevetsz? - lépett mellém Amanda hazafele tartva.

- Nézd - mutattam felé a telefont - Most küldte Liam. Amanda csak nevetett.

- Bolondok tényleg - alig bírta abbahagyni a nevetést.

Amikor hazaértem kicsit kényeztettem magam és készültem az estére. Ó tényleg, SMS-t kell írnom Zaynnek.

" Mit szólnál, ha Amanda is jönne, te pedig elhívnád Harryt? "

" Remek ötlet, szívesen megismerném Amandát " - válaszolt rá.

Kiválasztottam az esti ruhámat, és kimentem az ajtó elé, ott várt rám Amanda és Zayn is.

- Hát Harry? - mentem feléjük, majd Zayn nyomott a számra egy puszit, amire elmosolyodtam.

- Ott vár - válaszolt Zayn.

- Akkor menjünk.

Tényleg ott várt ránk, már kitöltött italokkal. Vad este lesz...

14.rész

AMANDAAAA! - üvöltöttem a telefonomba, de már nem jött válasz. A vonal addigra megszakadt. Reménytelenül ismételgettem Amanda nevét. Louis a kezemhez kapott és leszorította a fülemtől.
- Meg kell keresnünk - nézett komolyan a szemembe. Én csak bólintottam egyet és már indultunk is. Futottunk előre, de nem tudtuk merre kell menni, csak előre!
Végigfutottunk három utcán, de nem láttunk semmi szokatlant. Sem szirénát, sem száguldó autót, semmit.
Kérlek Amanda! Ne legyen semmi komoly bajod!

* Amanda szemszöge *

Az iskolából tartottam hazafele, amikor felhívtam Page-t. Nagyon izgatott lettem, amikor meghallottam, hogy Louis Tomlinson mellette van. Louis T.. T.. Tomlinson. Megálltam egy pillanatra ameddig belegondoltam abba, hogy lehet majd megismerem őket.. és Harryt is.
Semmire nem figyelve indultam át az úton, amikor egy csapódást éreztem. A telefon kirepült a kezemből, szét esett és én a földön feküdtem.
Felálltam, majd továbbindultam.

* Page *

Még mindig Amandát kerestük, amikor a mi utcánkba fordultunk be. Az utca elejéről láttam valakit a házam előtt ácsorogni. Ahogy közeledtünk ez az alak egyre ismerősebb volt. Amanda? Odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- De hát mi történt? Jól vagy? - néztem ijedten a szemeibe. Gyönyörűek voltak, csak úgy ragyogtak azok a zöld szemek. Mélyek voltak és vidámak, de egy kis fájdalmat is észrevettem bennük.
- Ne haragudj, de a telefonom tönkrement - elővette a telefonját a zsebéből, ami szét volt esve és felém tartotta.
- De mond már mi történt! Elütött egy kocsi? De akkor hogy-hogy itt vagy? Vagy egy busz va...
- Semmi komoly - fojtotta belém a szót - Amikor át akartam menni az úton belém hajtott egy biciklis, pár karcolással megúsztam.
- Ahh.. - sóhajtottam - Nagyon megnyugodtam. Tudod Louisszal már mindenhol kerestünk, végigfutottunk pár utcán..
Amanda csak akkor vette észre Louist is, eddig csak Page-re koncentrált, aki még most is nagyon zaklatott volt.
- Szia - köszönt oda Amanda Louisnak, az arca vörösödni kezdett. Mielőtt teljesen elvörösödött volna Page újra magához szorította.
- Ne haragudjatok, hogy aggódnotok kellett miattam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmire gondoltok.. Hogy őszinte legyek.. Jól esik ez az egész - folytatta Amanda - Ja és persze örülök, hogy megismerhettelek Louis, nagy rajongótok vagyok, szóval alig tudom magam visszafogni, hogy a nyakadba ugorjak..
- Gyere csak - mondta Louis egy kacsintás kíséretében.
Amandának szinte a füléig ért a mosolya erre a mondatra. Több se kellett neki, odalépett Louishoz, majd szorosan megölelte. Abban a pillanatban, amikor kicsit megnyugodott Louis lejjebb guggolt megfogta Amanda lábát, majd megpörgette a karjában tartva.

valahogy így, csak nem vízben :)

Én csak nevettem rajtuk, örültem annak, hogy Amandának az egyik álma valóra válik. Amikor Amandát letette Louis, az arcához emelte a kezét, hihetetlenül vörös volt, és rádőlt a vállamra. Boldogan nevetett. Louis mosolygott, de néhol felhangzott a nevetése is. 

- Hát akkor én most mennék, és tényleg ne haragudjatok. Sziasztok - intett majd elindult.

- Ne butáskodj már, örülünk, hogy semmi bajod! Szia - mondtam hangosabban utána, majd Louis is megszólalt mögöttem: " Szia. Örültem! "

Ezután Louis is elment haza, de én még nem tudtam leülni és megnyugodni, az adrenalin még tombolt bennem. Kihoztam Luckyt, és egy hosszú sétára indultunk. Lassan haladtunk, minden egyes fát megszagolt, de addig is nyugtattam magam, hogy Nincs semmi baj Page, Nyugi! Semmi nem történt.. 

" One way or another I'm gonna find ya, I'm gonna getcha getcha getcha getcha..♫ " - hallom csörögni a telefonom. A kijelzőjén : Zayn 

- Halló? 

- Szia Page.. Merre vagy? Itt vagyok az ajtód előtt.

- Sétálok Luckyval - széles mosoly ült az arcomra, nagyon örülök, hogy meglátogat.

- Merre vagy? Elindulok.

- A 2. utcában szagolgatja a fákat - nevettem, majd letettem a telefont. 

Nem telt el sok idő, hogy az utca végén észrevettem az ismerős alakot, aki felém sétált. Amint megpillantottam a szívem gyorsan kezdett dobogni. Igen, már biztos. Szeretem őt. Ő biztosan meg fog nyugtatni, amennyire csak kell.

Elém állt, és én azokba a csodálatos szemeibe néztem. Az érzés leírhatatlan. Egyetlen szó nélkül magához szorított, tudja mire van szükségem. Jobban ismer, mint én magamat. A szívem majd kiesett a helyéről, nem lepődnék meg, ha érezte volna a dobbanásait. 

- Jól vagy? - kérdezte halkan.

- Most már jobban. Nagyon jó, hogy itt vagy. Köszönöm.

- Ez csak természetes. Louis elmondta mi volt, és azonnal ide jöttem.

- Nagyon megijedtem - abban a pillanatban elkezdtem sírni, minden érzés kitört belőlem, ami felgyülemlett belém és most kiadhattam magamból. Zayn csak a hátamat simogatta, hagyta, hogy sírjak és igen.. ilyenkor erre van szükségem. 

- Te megértesz - folytattam.

- Cshhh - csitított el. Majd még jobban magához szorított. 

- Anya otthon van még, de ha gondolod azért bemehetünk - nem bírtam csendben maradni.

- Remek lenne - mosolygott rám.

Amikor beléptünk a házba egyből a konyhába mentem, hogy Luckynak vizet adhassak. Az asztalon egy levelet pillantottam meg, amin a nevem állt.

Page szívem!

El kellett mennem haza sürgősen a munkahelyem miatt. Remélem nagyon jól telt az első napod az iskolában. Este hívlak! Szeretlek

Ui.: Zaynt meg szeretném ismerni, remélem most is melletted van.

Felnevettem az utolsó soron. Mintha tudta volna, hogy Zayn ide fog jönni. Persze sajnáltam, hogy elment, de így kettesben lehetünk kicsit Zaynnel. A szívem boldog volt és szomorú is. Töltöttem egy pohár narancslevet, majd Zaynhez vittem. 

Otthon érezte magát, gyújtott füstölőt is és zenét keresett, amit ő hozott át. Amikor megtalálta a zenét bekapcsolta, majd rám pillantott. 

A hangulat nagyon jó volt. Lehuppantam mellé a kanapéra, majd odabújtam hozzá. Finoman magához ölelt. Behunytam a szemem és ellazultam. Elaludtam Zayn karjai közt. Arra keltem, hogy Lucky az ölembe ugrik.

- Jaj Lucky, mi az? - mosolyogtam, de persze az arcomat nyalogatta.

- Azt hiszem, mind a ketten elaludtunk - mondta Zayn.

- És milyen jó volt.

- Igaz - nyomott egy puszit a homlokomra.

A rádióban még mindig Ed Sheeran szólt, de már másik száma. Ed Sheeran - Lego House. Felkeltem Zayn öléből, majd elindultam megmosni az arcom.

- Hová mész?

- Kicsit felkeltem magam - mosolyogtam RÁ.

- Oké, rendben. csinálok akkor valami vacsorát.

- Rendben - mondtam egy kis szünet után, meglepődtem, de örültem. 

Arra gondoltam, mivel vacsorát csinál, akkor nyugodtan megfürödhetek. Beleültem egy forró vízbe, majd gondolkodtam. Hűűű... Ez már nap volt. De holnap sajnos megint suli.. Miket beszélek? Dehogy sajnos. Énekelni fogunk és ez nagyon feldob. A habokra bámultam, amik a lábamnál úsztak. Felkaptam belőle egy kicsit és elkezdtem fújni. Nem olyan volt, mint az Arielben, de a boldogág, ami bennem volt olyannak mutatta.
A konyhába érve tükörtojás illat ütötte meg az orrom. Leültem a székre, mint egy kisgyerek és vártam a vacsorát. Elém pakolt szépen mindent, majd megvacsoráztunk csendben.

A nappaliban lehuppantunk a kanapéra. Beszélgettünk egy darabig, mert persze ezeregy kérdésem van a bandáról is, de minden kérdésemmel Zaynt szerettem volna megismerni.
Felállt, majd a zsebéből egy kis dobozt vett elő. Én felálltam, valami ajándék lehet.. A szemem nagyra nyílt amikor a kezembe adta és izgatottan néztem bele a rózsaszín dobozkába.

Egy nyaklánc volt benne, csodaszép volt. 

- Nagyon nagyon köszönöm! Csodálatos. Annyira örülök, hogy el sem tudom mondani. És igazából már kezdem magam szégyellni, hogy én nem adok semmit, de ígérem, ho... - hadartam de belém fojtotta a szót. Egyik pillanatban még beszéltem, a másik pillanatban pedig Zayn ajka az enyémhez ér. 

Megcsókolt! Jézusom, tényleg. 

Az örömtől még a könnyem is kicsordult.

A csókja édes volt, gyengéd, mégis vad és isteni. A szívem majdnem kiugrott a helyéről és én nagyon boldog voltam ebben a pillanatban. A hasam görcsben és a boldogságtól majdnem elájultam. Velem történik ez? Velem? Azzal a lánnyal, akit nem rég még mindenki utált, elfordultak, mikor rájuk nézett és kibeszélték a háta mögött. Igen! Életem legjobb döntése volt ez a költözés. Az életem 180 fokos fordulatot vett és én boldog lettem!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész. Szerintem holnap hozok és újat!:) Bocsi, hogy ilyen későn rakom fel / kinek mi a késő / , de anyának sütöttem meglepetésre, mert ma van a névnapja. :) Komizzatok.<33

ez lenne az :$

13.rész

Halihó!
Itt van az új rész. Jó szórakozást!
Sajnos vége a hosszú hétvégének, ezért a következő rész csak hétvége fele lesz fenn. De a szünetben majd gyakrabban írok!

UI.: 1981 megtekintés?! Wáóó :$ nagyon köszönöm.!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ahogy anya bement a nappaliba és a kanapén elhelyezkedett rápillantott Zayn párnájára. Azonnal megcsodálta, megnyomkodta, hogy mennyire puha.
- Jaj Page! Látom bevásároltál, ez a párna nagyon jó selymes - mondta mosolyogva, de én csak Zaynre tudtam nézni kikerekedett szemekkel.
- Igen.. - nyögtem ki végül - De.. Azt hiszem.. - mondtam ki lassan, majd elkezdtem hadarni - Most ki kell kísérnem Zaynt, nem akarom, hogy.. Na mindegy mindjárt jövök, oké?
Azzal Zayn mellé sétáltam megfogtam a karját és az ajtó előtt elengedtem. Zavarban voltam, és megint csak arra tudtam gondolni, hogy megbántom őt.
- Ne haragudj. A párnát is visszaadom, és tényleg ne haragudj. Majd találkozunk - közben hajtottam be az ajtót, de megállt a kezem, amikor megszólalt.
- Semmi baj. Majd máskor bepótoljuk. Szia - kacsintott rám, majd lelépkedett a három kis lépcsőn és kiment a kapun. A szememet nem tudtam levenni róla, de muszáj volt. Anyához siettem vissza a nappaliba.
- Bocsi anyu.. Zayn csak beugrott.
- Semmi baj, de nem kellett volna így elküldened.
"Nem kellet volna?? Tényleg?! Nem tudtad volna hamarabb mondani?!" futott át az agyamon.
- Áhh.. Így jobb. És.. Miért jöttél? - mosolyogtam, de csak erőltetve.
- Gondoltam meglátogatlak, mert holnap van az első nap az iskolában. Izgulsz?
- Ó igen! - teljesen kiment a fejemből az iskola. Amikor Zayn velem van, olyan mintha csak ő és én lennénk. A pillanatot élvezem. De vissza a való világba!
- Na akkor kislányom. Irány a fürdő majd aludj egy jót! Már tényleg késő van - pattant fel anya. Szerintem ő jobban izgul, mint én.
Szó nélkül elmentem fürdeni, nagyon jól esett a forró víz. Így kell előkészíteni egy sulis napot. A kádban csak Zaynen kattogott az agyam. Vajon megbántottam? Jól érezte magát? Az már biztos, hogy nekem hiányzik, és jó lenne ha itt lenne mellettem.
Fürdés után azonnal a szobám felé tartottam. A párnám alól előhúztam a naplómat, a mai nap is tele volt eseményekkel.

Kedves Naplóm!

Úgy érzem, mindennél boldogabb vagyok. Igen, még így is, hogy semmi komoly nem történt. Zayn átjött ma este. Ajjhh.. És igen, azt hiszem már tudom mit akarok, és, hogy ő mit akar! Most nagyon nevetségesen nézhetek ki, mosolygok mint a vadalma miközben ezt a pár sort írom. Boldogság! Ami azt illeti, ma majdnem megcsókoltuk egymást, csak hogy folytassam a mai nap történteket. De az utolsó pillanatban csengett a csengő és anya állt az ajtó előtt. Zaynt kitessékeltem sajnos, nem szerettem volna, ha anya elkezd kombinálni. 
Ez az érzés.. Zayn. Mikor ezt a nevet leírom még a tollam is beleremeg. Ha rá gondolok a szívem hevesen ver és a hasam is görcsbe szorul. Ez a szerelem?


Folytattam volna az írást, de anya kopogtatott az ajtómon. Gyorsan a párna alá rejtettem a füzetet és próbáltam levakarni az arcomról a fülemig érő mosolyt.
- Page szívem. Most már feküdj le szépen. Tudom, hogy nem vagy már fiatal, de az anyád mindig is én maradok - a teát ami a kezében volt a kezembe nyomta.
- Köszönöm - néztem rá csillogó szemekkel.
- Tudod, egy anya észreveszi, ha a lánya szerelmes.. - mondta miközben kiment az ajtómon. Egy pillanatra nagyon gyorsan vert a szívem, mint amikor valaki lebukik, de ez csodálatos érzés. A következő pillanatban már mosolyogtam és vigyorgó szemekkel ittam meg a teát.


* Zayn szemszöge * 

Az az átkozott csengő! De nem haragszom, mert Page édesanyja volt az. A legrosszabbkor. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szemeim ki estek majdnem, akkorára nyitottam őket és el is pirulhattam. De ez nem biztos.
- Zayn. Na? - húzogatta a szemöldökét Louis, miközben felém jött.
- Minden rendben volt.
- Történt valami?
- Majdnem..
- Ne legyél már ilyen titokzatos - tárta szét a karjait, miközben felfele mentem a lépcsőn.
- Beszélj vele holnap! Na jó éjt Louis.
- Igen? Tényleg? Nem mondod el? Hát te akartad..
A szobám ajtaján éppen, hogy csak beléptem, amikor egy nagy valamit érzek a hátamon és a föld felé tartok.
- Jaj már Louis. Szállj le a hátamról!
- Na elmondod?
Erre már nem mondhattam nemet. Elmeséltem neki az egész napot.

* Page *

Már reggel van. Ahogy felkeltem bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon jó számot játszottak. Miley Cyrus csak jó lehet. Elkezdtem táncolni a szobám közepén, amikor rájöttem, hogy készülődni kellene. Miután nagyjából elkészültem a tükör elé álltam. Elvégeztem az utolsó simításokat is.

A telefonom rezgett az asztalomon. Ránéztem, láttam, hogy Louis neve virít a képernyőn.
- Halló?
- Szia Page! Sok sikert a mai naphoz!
- Köszi szépen. Boldog vagyok, azt hiszem.
- Nagyon örülök ennek. Csak ezt szerettem volna. Szia!

Kinyomtam a telefont, sietnem kellett már. Anya vitt be kocsival a suliba. Még van időm megtanulni a busz vagy gyalogutat. Lucky is jött velem, a hátsó ülésen a táskám mellett üldögél nyugodtan. Persze, az iskolába nem jöhet be velem, de még anya sem.
- Köszi anya, innen már boldogulok! - bólintottam anyának és becsuktam a kocsiajtót. Az iskola felé haladva Amanda jutott eszembe. A múltkori elválásunk nem volt a legszebb, de a mai napig nem értem miért borult ki annyira. A mai napban reménykedem, hogy minden rendben lesz és beszélhetek vele.
Egyszer csak az iskola kapuja előtt egy kéz érintette meg a vállamat. Legelőször Amandára tippeltem volna, de ő nem ilyen.. Megfordultam és megint a két ismerős szempár nézett rám.
- Zayn? Mindig meg tudsz lepni!
- Ennek örülök. Csak azért jöttem, hogy sok sikert kívánjak neked a mai naphoz. Szerencseölelés?
- Nem fognak az iskola diákjai mindannyian iderohanni? Pletykálni vagy hasonlók?
- Nem érdekel - utána nagyon aranyosan nézett rám. Ennek senki sem tud ellenállni.

- Na jó! - mondtam széles mosollyal majd egy hatalmas ölelést adtam neki. De igazából neki kellett volna szerencseölelést adnia, de ez így is nagyon jó napkezdés! 

Szerencsére egy lélek sem járt arra, mert már késésben voltam. Az ölelés után elindultam befelé egyenesen az igazgatóihoz. 

- Jó reggelt kívánok! 

- Jó reggelt! Miben segíthetek?

- Új diák lennék.. Szeretnék beiratkozni.

- Nevedet mond légyszíves.

- Page Peterson.

- Már be vagy írva. Esetleg van valaki aki körbetud téged vezetni?

- Persze, azaz remélem. Amadan Gilbert.

- Amanda? Oké, de vigyázz ne rosszra tanítson!

- Ne féljen Mr...?

- Mr. Hernton.

Az osztályom felé tartva Amandán gondolkodtam és Mr. Hernton mondatán.. "Ne rosszra tanítson!" ??? Mi van?

Nem értettem, de biztos voltam benne, hogy meg fogom érteni hamarosan. Ebben az iskolában mindent megtanítanak a zenéről. Alig várom, hogy énekelhessek. A legszebb lenne, ha Amandával együtt énekelhetnék. 

- Amanda? - jött velem szembe a folyosón - Nincs még óra?

- De.. - mondta - Mindjárt be megyek, de sajnos elkéstem. Ebben az évben megjavulok, ezt megfogadtam magamnak, Mr. Herntonnak és apukámnak is!

- Örömmel hallom - Amanda mint egy időzített bomba.. Mikor ilyen.. mikor olyan. De csak mosolyogni tudtam rá, annyira örültem neki.

- Szóval.. A szünetben találkozzunk itt, oké? Megmutatom az iskolát, mert lefogadom Mr. Herntonnak az én nevemet mondtad - a mondanivalója közben már elindult az osztály felé - Ja és sajnálom a múltkorit - emelte magasba a kezét, csak nevetni tudtam.

Az osztályba belépve megnyugodtam, hogy a tanár késik vagy éppen nincs benn. Mindenki kedvesnek tűnt. Az első órán mindenki feladata a bemutatkozás volt. Nem mertem említeni azt, hogy eddig mindig ki voltam közösítve, nem lenne túl jó alap. 

A szünetben Amandát vártam a megbeszélt helyen.

- Nos Page, indulhatunk? - mondta, de még szinte oda se ért hozzám.

- Persze.

Az úton végig beszélgettünk, az iskolára nem is figyeltem. Néha mondta, hogy ez itt az ebédlő, ez a könyvtár és itt a WC, de nem érdekelt. Csak a boldog arckifejezését néztem, ami nem tudom miért volt, de örültem neki. Jobban megismertem, mint bárkit is valaha.

- Ennyi lenne az iskolánk. De persze, ha nem találsz valamit nyugodtan keress meg - azzal elment. Remélem, hogy nem kell majd keresnem, mert mindig mellettem lesz. Egyedül álltam, de csak mosolyogtam.

Az iskola napnak vége. Hazafele sétáltam nyugodtan. Semmi szokatlan nem történt, de mintha már számítottam volna némi meglepetésre.

- Louis! - néztem rá, amikor hirtelen elém ugrott az egyik autó mögül.

- Page! - kiáltott vissza - Naaaaaaa.. Mi volt ma? - kérdezte sejtelmesen, mintha nem tudná.

- Szerintem jól tudod.

- Igazad van. És a suli milyen volt?

- Nagyon jó. Sajnos még ma nem énekeltünk, de ez nem lesz mindig így ugye?

- Persze, hogy nem. Itt mindennaposak az éneklések, vagy a hangszeren játszások, ki mihez ért.

- Oh, bocs csörög a telefonom - szólalt meg a csengőhangom, ami még mindig a One Direction szám volt.

- Semmi gond.

- Amanda? Hát te? - szóltam bele a telefonba.

- Szia, csak gondoltam felhívlak. Hazafelé tartok.

- Én is. Louis itt van mellettem.
- Louis... Milyen Louis?

- Louis Tomlinson.

- Az az 1D-s srác ugye?

- Nem szereted őket?

- Nem. Ki nem állhatom!

- Ohh...

- Na jó csak ugratlak! Imádom őket, alig tudom palástolni itt az utcán mennyire izgatott lettem.

Erre a mondatra csak nevettem a telefonba. De a következő pillanatban lefagyott az arcomról a mosoly, mert egy nagy csattanást hallottam és a vonal megszakadt.

A telefonba üvöltöttem.

- AMANDAAAAA!!.

12.rész

Sziasztok! Itt van a 12. rész! Remélem tetszeni fog nektek!
Pár újítást végeztem a blogon :
- külső
- szereplők fülecske, itt megtalálhattok mindent az eddig szereplőkről. Ha nem előről olvassátok a blogot, vagy csak nem szeretnétek, mert már nem rövid, akkor olvassátok el, és mindent megtudtok szinte.:)
SEGÍTSÉG!
Valaki esetleg nem tudja, hogy tudnék zenét betenni? Lejátszót :). Ha tudtok valamit akkor komit!:$

Szeretném megköszönni az 1674 megtekintést, és az 5 feliratkozót! Kifejezhetetlenül örülök. Mindenkinek mondom, hogy már ennyi meg ennyi megtekintésem van. Köszönöm Nektek!

Na nem szeretném tovább húzni az időtöket. Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ölelés maga volt a mennyország. Amikor magához szorított az arcom tűzvörös lett. Izgultam. Levegőt is alig mertem venni. Biztos helyes ez így? Úgy értem.. Tényleg nem szeretnék neki teher lenni, egy idő után zavaró tényező..

- Z..Z..Za.. - próbáltam kimondani a nevét.

- Cshhh - halkított el.

Körülbelül 1 percig ölelhetett, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Szép lassan elengedett, mintha egy törékeny porcelánbaba lennék, amit előbb megszorított és most megnézné, hogy semmi baja sem esett. A szemem csukva volt. Amint felegyenesedtem kinyitottam, egyenesen Zayn gyönyörű szemeibe néztem. Láttam, hogy az arca neki is vöröses. 

- Mennem kellene - fordította el a fejét, amikor látta, hogy nagyon meg vagyok szeppenve, pedig én öleltem meg.

- Ne.. - ennyit tudtam kimondani hirtelen, a szemeimmel pislogni se pislogtam.

Zayn elmosolyodott, de nem az átlagos mosolya volt, hanem a sármos. Elindult az ajtó felé, én még mindig meredten álltam, mint aki oda van szögezve a földhöz. Az eszem azt mondta "Mozdulj!", de a lábam nem mozdult. Becsapódott az ajtó. Nevetségesen éreztem magam. Könnyek szöktek a szemembe. Besétáltam a szobámba. Elővettem egy kis füzetet. Rajta: Page Naplója. Eddig még nem beszéltem a naplómról, mert már nagyon rég nem írtam bele. Mark balesete óta.. Hát most elhatároztam, hogy fogok.

Kedves Naplóm!

Nagyon rég írtam. Hát most elmesélek mindent. Ha gyűrött lenne a lap, az csak a könnyeim miatt van, amik a szememből folynak. Mark balesete óta nem írtam. A kiközösített évek után elhatároztam, hogy Londonba költözök. Gyönyörű város. Sosem hittem volna, hogy az életem 180 fokos fordulatot vesz. De így történt. A zeneiskola akadémiára sikeresen bekerültem. Már ez is nagyon boldoggá tett engem. De ha ez nem lenne elég, találkoztam egy nagyon híres bandával, akik ebben a városban élnek. Ez a banda a One Direction. Hihetetlenül jóképű és kedves srácok. Még Markot is meglátogatták velem. Az egyik énekes Louis Tomlinson mára egy nagyon kedves fiúbarátom. Egy.. Több amúgy sincs. És egy másik énekes Zayn Malik.. Azt hiszem túlságosan is megkedveltem.. Most ment el tőlem. Nagyon nevetségesnek érzem magam. Mint egy kisgyerek. De sajnos nem tudom, hogy kellene viselkednem, nem volt még fiúbarátom. Olyan! fiúbarátom..

Alig tudtam leírni az utolsó mondatokat. Még mesélhetnék Amandáról is, de majd róla később. Becsaptam a füzetet. Kemény borítós volt, nagyot csattant. A könnyek nem álltak el, folyamatosan potyogtak.

Nevetségesen érzem magam.. Nevetségesen. Sajnálom! Természetesen én is sok filmet láttam arról, hogyan kell egy fiúval viselkedni, de ez a való életben teljesen más. A szíved hevesen dobog, majdnem kiesik a helyéről, a gyomrod beleremeg, és az érzés, felülmúlhatatlan. 

" Rendbe kell hozni magam! Holnap iskola ". Mondtam, majd felálltam az ágyamról. Megtöröltem a szemem és megmostam az arcom. A telefonomat hallom rezegni.

* SMS * 

Louis T.: Minden rendben?

Page P.: Igen.. Persze.. Kicsit nevetségesen érzem magam. Mint egy kiskölyök. Nagyon sajnálom.

Louis T.: Mi történt? Zayn nagyon boldogan jött haza.. Te nem vagy boldog?

Page P.: Zayn a közelben van?

Louis T.: Fürdik az emeleten. Nincs itt. Ha szeretnéd ezt a beszélgetésünket kitörlöm, amint befejeztük.

Page P.: Ohh..Louis. Nagyon köszönöm. Az volt, hogy megöleltem és utána meg sem tudtam szólalni. Mint egy 12 éves, aki bátortalan. De lehet a mai világba egy 12 évesnek több tapasztalata van, mint nekem a fiúkról. Tudod nekem....

Louis T.: Jajj Page! Semmi gond. Nem kell nevetségesnek érezned magad, hiszen Zayn nagyon elégedett.

Page P.: Köszönöm Louis. Majd személyesen is beszéljünk.

Ezzel eltettem a telefont. Arra a mondatra, hogy Zayn boldog volt, azaz elégedett arccal ment haza, erre elmosolyodtam és örültem mostantól. A könnyeket nem bántam meg, de így sokkal jobban érzem magam. 

A házamnak van egy alaksora is. Lementem, majd felkapcsoltam a villanyt és a fűtést is bekapcsoltam. "Jégverem". Mondtam Luckynak, aki a lábam mellett szemlélte a helyet. Lehoztam a mikrofonom és az erősítőket is. Megcsináltam mindent. "Ideje gyakorolni!". A holnapi suli miatt, mindent bele kell adnom. Kiválasztottam egy zenét, majd minden tehetségemet beleadva énekeltem el.

Szerintem elég jól sikerült. Nagyon szeretek Mileytól énekelni, hiszen a példaképem. Nem csak egy Disney sztár számomra, hanem egy lány, aki sok mindenre képes, és nem adja fel sosem. 

Későre járt. Megfürödtem. Pizsamában kimentem az utcára, kivittem a szemetet. Nem számítottam semmire, de az utca közepén sétált valaki. Elsétáltam a kukához, majd lassan beledobtam a szemetet, mint egy törékeny holmit. Amikor megfordultam 2 centire állt tőlem ő. 

- Zayn! Hát te?

- Page. Szia. Rég láttalak - mosolygott.

- Mit keresel itt?

- Hiányoztál, látni szerettelek volna.

Az arcom vörös volt. Zavarban voltam. Hogy-hogy már is itt van? Ez jobb, mint egy film. Ez az én tündérmesém lehet, és ha az enyém lesz, senkinek sem adom. Titokban szerintem minden lány erről álmodik.

- Bejössz? - kérdeztem tőle.

- Ha nem zavarok túlságosan - a hátitáskájából elővett egy párnát majd nekem mutatta - Esetleg baj lenne ha..?

- Nem - vágtam a szavába - Te is hiányoztál nekem - néztem a szemeibe és mosolyogtam.

Bementünk a házba, majd a nappaliba vezettem be Zaynt. Egyből lehuppant a kanapéra és megvizsgálta, hogy mennyire puha és kényelmes. Elfeküdt, felült és ezt váltogatta. Én csak nevettem rajta.

- Ohh.. Persze, most sem jöttem üres kézzel - belenyúlt a zsebébe, majd egy nyakláncot pár gyűrűvel vett elő a zsebéből.

A szám tátva maradt. "Tényleg?" gondoltam. "Ez az enyém?".

- Remélem tetszik - mondta.

- Igen, tényleg nagyon jók, köszönöm! - nézegettem őket, mint egy elsős kislány, aki karácsonyi ajándékot kapott - ohh.. nem vagy éhes? Adok valamit! Gyere a konyhába - nem hagytam neki választási lehetőséget, eszik akkor is, ha nem akar.

Az asztalnál Zayn megint bohóckodott, miközben beszélgettünk.

Nagyon nevettem erre az arckifejezésére. Ő is velem nevetett. Nem bírtam abbahagyni a nevetést, de ő már csak rajtam mosolygott. Csodálatosan éreztem magam. Mégsem minden fiú olyan, hogy, ha valamit egyszer rosszul teszel, vagy nem vagy olyan teljesen, mint amit elvár, akkor egyből otthagy. Zayn visszajött, és még aznap! 

Ameddig kortyolgattam a teámat, addig Zayn Luckyval játszott. Nagyon elvoltak, családiasan éreztem magam, de kicsit ideges is voltam. Hiszen Zayn Malik, az én lakásomban! És ma itt alszik. De persze csak a kanapén.

* Zayn szemszöge *

Az ölelés után Page nagyon meg volt illetődve, ezért jobbnak láttam, ha elmegyek. Mikor hazaértem Louis egyből letámadott azzal, hogy milyen volt. Én nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, boldog voltam. Remek volt. Lefürödtem, majd este visszamentem Pagehez. Pont kinn volt pizsamában. Milyen gyönyörű. Megengedte, hogy nála aludjak. Luckyval nagyon elvoltam, nevettem rengeteget. 

Page... Page... Megbolondít ez a lány. Nagyon kedvelem. Be kell neki bizonyítanom, hogy nem csak játszok az érzéseivel, és nekem sosem lesz teher.

* Page *

Mosogattam. Egyszer csak Zayn mögém áll szorosan. A következő pillanatban megfogja a derekam finoman. Én megfordultam, a kezem csupa víz volt, de nem érdekelt egyikünket se. Megfogtam a két kezét és mélyen a szemébe néztem. Zayn közelebb hajolt hozzám. "Tényleg? Talán..? Most.." Ezek a szavak futottak át az agyamon ebben a pár másodpercben. Zayn csak közeledett és én nagyon boldog voltam. Meg akar csókolni. Egy Malik csók. Már nagyon izgultam, a szívem hevesen dobogott, a gyomrom görcsben volt. A szánk már csak pár milliméterre volt egymástól, szinte már összeértek. 

Lehunytam a szemem, de abban a pillanatban megszólalt a kapucsengő. 

Mind a ketten zavarban voltunk. Kibontottam magam a karjaiból és az ajtóhoz mentem megnézni ki az.

- Ohh! Szia..Anya?! Hát te?

- Szia Page, rosszkor?

- Nem... nem.. persze, hogy nem. Gyere csak be - anya belépett a lakásba és Zaynt nézte.

- Ömmm.. Page. Ugye nem..? Ennyire komoly?

- Zayn csak.. átjött. Semmi komoly, de megy is! - mondtam zavartan, majd bekísértem anyát a nappaliba.