16.rész

OMG *_*  Szeretném Mindenkinek Megköszönni ezt a sok Megtekintést és Feliratkozót. ♥ 10 feliratkozó és 3,854 megtekintés. Köszönöm.♥

Jó olvasást ☺!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már csak egy hét van az őszi szünetig. Nagyon örülök neki, így talán több időt tölthetek együtt Zaynnel és a barátaimmal. Igaz, a szünet csak 2-3 nap, de így kitesz egy hetet, egy héten csak 3 tanítási nap van. Már alig várom.

* becsöngettek *

Hétfő van. Itt ülök a suliban. A ma reggel is úgy kezdődött, mint minden sulis nap. Sétáltam egy jót és egy kávé kíséretében elindultam a suliba. Zayn nem kísért el, magányosnak éreztem magam.
- Hé, Page! - kiáltott nekem oda Amanda.
- Sietek, szünetben találkozunk - intettem neki.
Az óra nagyon unalmasan telt, egy igazi örökkévalóságnak tűnt. A történelmet sosem szerettem. Ez az a tantárgy, ami nem megy. Elmondanak egy rakás évszámot, követni sem tudod. A tanár monoton hangon beszél, a saját óráján elalszik.
A csengő mentett meg, ilyenkor mindig fel tudok lélegezni.
- Szia - huppant mellém Amanda, aki most jött át a szomszéd osztályból.
- Szia, mit szerettél volna?
- Semmi különöset. Eszembe jutott a múltkori buli a srácokkal.
- Amennyire emlékszem, tényleg jó volt.

* a buli *

Mikor odaértünk Harry már minket kitöltött 'innivalókkal' várt. Amanda nagyon izgatott volt, hogy végre találkozhat Harryvel.
- Akkor mehettek be, ha megisszátok a részeteket - mosolygott Harry, majd mindenkinek nyújtott egy poharat. Amanda elnevette magát, Harry erre csak mosolygott.
Amikor beléptünk a fő terembe, hatalmas mosoly ült az arcomra és Amanda szeme kikerekedett. Ott volt még a 3 srác. Niall, Liam, Louis is eljött. Odamentem Louhoz és megöleltem.
- Hogy-hogy? Nagyon megleptetek minket. Örülünk - mondtam neki széles mosollyal, közben az arcomhoz emeltem a kezem. A többi fiút is végigöleltem. Amanda még mindig ott állt és úgy, ahogy bejött.
- Ő itt Amanda - mutattam be a fiúknak, közben Amandát megböktem a könyökömmel, hogy váltson már arckifejezést.
- Nagyon örülök, nagy rajongótok vagyok - lépett végre oda Amanda hozzájuk és ölelte őket meg.
- Örülünk, hogy itt vagy - mondta Liam, aki addigra már a biliárdasztalnál pakolta fel a golyókat.
- Akkor indulhat a buli! - kiáltott fel Harry. Csak akkor vettem észre, hogy Zayn eltűnt mellőlem és nem láttam sehol, mert sötét volt. Akkor felkapcsolódtak a fények és egy 'DJ Malik' feliratot világított meg. A discofény is működött már. Büszke voltam arra, hogy ilyen pasim lehet, mint Zayn, de a többi srác se semmi. Mindenki táncolt, ivott. Zayn Innától kapcsolt be egy számot, majd lejött hozzánk táncolni.

A fiúk elhülyéskedték az estét. Nagyon sokat nevettünk rajtuk. A már ismert mozdulataikat mutatták.

Ennyit már rég nevettem, mint azon az estén. Próbáltuk utánozni ezeket a mozdulatokat, de persze nem lehet. Ők is nevettek rajtunk. Jó hangulatban telt az este. Az este közepétől azért már Zayn velem is táncolt és rendes tánc is volt. Harry Amandával táncolt, ami boldogsággal és reménnyel öntötte el a szívemet. Tánc közben Zayn nyomott pár puszit a számra, boldog voltam. A beerpong és az ehhez hasonló játékok sem maradhattak el. Egészen reggelig elvoltunk. Délben nagyjából mindenki felkelt. Az állapot az hihetetlen volt. Louisra találtam rá a szoba közepén. 

- Ohh, Louis jó reggelt! - nevettem egy kicsit, de a fejem rettenetesen fájt.

- Szia - tápászkodott fel a fejét fogva - a fejem nagyon fáj.. 

- Az nekem is. Lassan mehetnénk haza is.

- Ahogy felkel mindenki mehetünk is.

* visszatérve az emlékekből *

- És végül mi lett? Harryvel hogy alakult? - kérdeztem.

- Nagyon jól. Cseréltünk telefonszámot is, és már kétszer felhívott. 

- Akkor jó. Örülök - és szorosan átöleltem Amandát.

- Na most megyek, jó légy.

A napnak is lassan vége lett. Ma egyáltalán nem énekeltünk, a mai órák szokásos középiskolai órák voltak, amik nagyon unalmasak. A szekrényemhez mentem, ahol lassan pakoltam össze a cuccaimat, olyan lehettem, mint egy élőhalott, aki már alig várja, hogy ledőlhessek az ágyára. De akkor kap egy szikrát, amitől életre kell. Nekem ez a szikra Zayn volt, aki az iskola előtt várt napszemüvegben és kapucniban, hogy ne ismerjék fel.

- De jó, hogy itt vagy. Nagyon fáradt vagyok.

- Akkor szállj be a kocsiba és már mehetünk is haza. Veszel egy jó fürdőt, addig csinálok neked teát. Na mit szólsz?

- Remekül hangzik - pusziltam meg az arcát.

A kocsiban nem gondoltam semmire, kikapcsolódtam és csak kifelé néztem az ablakon. Csendben voltunk. Egyszer csak Zayn bekapcsolja a rádiót és az egyik számuk ment. Azonnal elkezdte énekelni, és én vele énekeltem. Nevetett rajtam, de én csak teli torokból énekeltem. 

Hazaérve Lucky ugrott ránk, de majd csak később megyünk le sétálni. Ahogy Zayn mondta, vettem egy forró fürdőt, majd egy bögre teával várt engem.

- Beszélnünk kell - ült le mellém az asztalhoz.

- Mondjad csak.

- Tudod, hogy nemsokára turnénk lesz és az általában 2-3 hónap. 

- Erről teljesen elfeledkeztem.. - szomorodtam el.

- Ne szomorkodj, velem jöhetsz.

- Tudod, hogy nem tehetem.. Ápolgatnom kell a zenei karrierem, itt a suli, itt van Lucky és anya is meg fog látogatni nem sokára.. - hajtottam a fejem az asztalra.

- Hé - ölelt meg Zayn - Ne aggódj, beszélünk minden nap.

- Te is tudod, hogy az nem ugyan az..

- Persze, hogy tudom, de nem tudok mit tenni.. El kell mennem. Sietek haza.

- Oké, igazad van, menned kell. Megértem. Ne haragudj, hogy önző vagyok.

- Nem vagy önző.

- Csak szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy ne lássalak és ...

- Nyugi. Itt leszek mindig  - mutatott a szívemre és megcsókolt.

Amikor elment, akkor már tudtam, milyen lesz az, amikor majd elmegy a turnéra. Sajnos holnap már indulnak is. Bementem a szobámba és leírtam a naplómba ezeket a dolgokat.

Kedves Naplóm!

Már majdnem minden tökéletesen ment. A suliban minden rendben és Zayn is mindig velem van. Amandának is sikerült Harryt megbolondítania, de ezeknek most egy darabig vége lesz. A srácok turnéra mennek, aminek egyáltalán nem örülök. Jó egy kicsit örülök, mert nagyon jó, hogy ilyen sikeresek. De magamnak szeretném Zaynt. Nagyon önző vagyok tudom, de ez a szerelem.  Őrültség....

Be is csuktam a naplómat, nem bírtam többet írni. A könnyeim potyogni kezdtek.

Már este van.. Zayn most mindennél jobban hiányzott, mert tudtam, hogy el fog menni. Szörnyű ez az érzés. Tudod, hogy akit mindennél jobban szeretsz, azt a személy nem láthatod jó ideig. Nem kellene ekkora ügyet csinálnom belőle, de nem megy..

- Hát te? - nyitottam ki az ajtót.

- Szeretnék az este veled lenni, hiszen holnap már megyünk, sajnos - mondta Zayn.

- Gyere csak, nagyon hiányoztál - öleltem meg szorosan. Tudtam, hogy sokáig nem láthatom, ez a 2-3 hónap is rengeteg a szívemnek..

Az este csodálatos volt, de sajnos hamar vége lett. Reggel Zayn karjai között ébredtem, még korán volt, de iskola ma is van. Az életet nem érdekli a gondjaim, meg kell oldanom őket, összeszednem magam, hiszen minden megy tovább.

- Akkor nekem mennem is kell - mondta, már az ajtóban állva, de még sokáig ölelt, sose akartam elengedni. Ahogy lelépkedett a három kis lépcsőfokon nagyon szomorú lettem. De nem örökre megy el, nem tudom, miért csinálok belőle ekkora ügyet, de a szívemnek nem tudok parancsolni.

Az iskolába ma is egyedül kellett mennem. Mivel, nem kellett hazasietnem, mert nem várt rám senki kinn, ezért úgy döntöttem be megyek tesire délután, hátha eltereli kicsit a gondolataimat.

- Page, jól vagy? - lépett oda Amanda - Én kicsit sem.

- Én se.. Jössz tesire? Kicsit eltereli a gondolatainkat..

- Miért is ne.. 

Amilyen reményeket fűztem ehhez a gondolattereléshez, igazából semennyire nem terelte el a gondolataimat. Magam elé bámultam a pályán, és csak akkor tértem vissza a földre, amikor hozzám dobta valaki a kézilabdát. A meccs sem érdekelt kicsit sem.

- Ne haragudj, azt hittem figyelsz - lépett közelebb egy srác.

- Semmi baj.. Nem vagyok formában. Ne haragudj.

- Ugyan már, nem tehetsz semmiről - rám mosolygott - egyébként Matt vagyok.

- Page - azzal arrébb léptem onnan. Leültem a padra és vártam a csodát. Milyen csodát? Magam sem tudom..

- Page Peterson! Ha eljössz testnevelés órára, akkor ne csak ülj, gyerünk menni játszani! - kiáltott rám a tanár. Bementem a pályára és elkezdtem kikapcsolni az agyam. A játékra koncentráltam. 

Egyszer csak belém futott egy lány a labdával, aki elejtette abban a pillanatban a labdát, és ráléptem  majd azonnal előrevágódtam, pontosan a jobb alkaromra. Meg sem bírtam mozdítani.

- Mi van Peterson? - jött oda a tanár.

- Nem tudom mozgatni. 

- Lehet eltört - nézett körül - Oké, Matt ültessétek a padra, addig kihívom a mentőket.

- Amanda, Zaynnek vagy Harrynek vagy bármelyik srácnak ne mondj semmit, ha eltörött volna a kezem, azonnal hazajönne Zayn és a rajongókat nem akarom, hogy cserben hagyja.

- Rendben - bólintott, majd tovább tartotta kezem.

A kórházban megállapították, hogy eltörött az alkalom, és be is gipszelték. Haza még nem mehettem, ezért hatalmas szívességként Amandát kértem meg, hogy ápolja Lucky-t pár napig és hozzon be nekem pár ruhát. Nagy meglepetésemre Matt és az a lány is eljött meglátogatni, aki fellökött.