2013. március 30., szombat

17.rész

A kórházban fekszek törött kézzel. Miért is tartanak benn, hiszen csak a kezem van eltörve. Én sem értem, de azt tudom, hogy 2 nap múlva hazamehetek. Szerencsémre Amanda ellátja Lucky-t, már most nagyon hiányzik. Nem számítok sok mindenkire, hogy bejön, esetleg Amanda, ha visszaért. Zayn és a srácok turnézni mentek, anyát nem akarom iderángatni ilyen kis dolog miatt. Tényleg nincs senki másom.
- Hé, szia Page. Hogy vagy? - lépett be Matt és a lány, aki fellökött egy csokor virággal.
- Oh, sziasztok. Igazán nem számítottam senkire - tettem le a telefonomat az éjjeliszekrényre, amit eddig nézegettem. Feljebb ültem és a virágot is vázába tettem.
- Aggódtunk - szólalt meg a lány - Ja, amúgy Dana vagyok.
- Dana? - próbáltam úgy tenni, mintha hallottam volna már ilyen névről - Szép neved van.
- És hogy vagy? - lépett közelebb Matt.
- Egész jól, de már mennék haza.
- Elhiszem. Hozzak valamit a büféből?
- Egy kávé jól esne - nap nem telhet el kávé nélkül.
- Azonnal jövök - Matt kiment az ajtón és akkor Dana ült mellém.
- Sajnálom tényleg, nem láttalak.
- Semmi baj.. Hé. Minden rendben van - fogtam meg a vállát.
- Ha hozhatok valamit...
- Nem kell semmi köszi - mosolyogtam rá.
Matt lépett be a kávéval a kezében.
- Remélem jó lesz.
- Persze, köszönöm szépen - kortyoltam bele - Nem láttátok Amandát valamerre?
- Amanda? Milyen Amanda? - nézett egymásra Dana és Matt.
- Amanda Gilbert. Nem ismeritek?
- Óóóóó.. Dehogynem. Őt mindenki ismeri - hatalmasat koppant - Nem nem láttuk. De miért barátkozol olyas valakivel, mint ő? Jót még nem hallottunk róla.
- Tudod Dana.. Ne ítélj pletykák alapján. Nagyon kedves lány, csak meg kell ismerni. Kicsit bonyolult, de érthető.
- Akkor remélem majd egyszer megismerhetem - kelt fel az ágyról - De most nekem mennem kell. Szia Page.
- Várj megyek én is. Elviszlek - pattant fel Matt - Szia Page. Jobbulást.
- Köszi. Sziasztok - intettem nekik.
Tényleg megleptek, hogy bejöttek hozzám. Nem gondoltam volna. Most akkor szereztem két új barátot, ismerőst? Remélem megismerhetem majd őket közelebbről is. Ahogy kinézek az ablakon, és látom, hogy a madarak, hogy repülnek és az emberek boldogan sétálnak a párjukkal,  Zayn jut eszembe. Nagyon hiányzik, pedig még csak ma ment el. Fel kellene hívnom, de nem tudnék neki hazudni, hogy nincs semmi bajom. Azonnal hazajönne és elrontanám az egész turnét. Akkor talán írok egy sms-t.

Szia. Nagyon hiányzol már most. Remélem minden rendben megy a turnén. Siess haza. Mindenről te jutsz eszembe. Puszi<3

Nem írtam sok mindent, de ez nekem is egy megkönnyebbülés. Remélem hamar fog válaszolni. Ó, már válaszolt is.

Szia. Te is nagyon hiányzol. Itt minden rendben van, még nem értünk oda, de hamarosan ott leszünk. Egyébként láthatsz minket a tévében. Kapcsolj oda és ott leszek. De mindig ott vagyok veled, már mondtam. Jó légy. Puszi<3

Nagyon kedves tőle. Hál'istennek nem is sejti, hogy valami baj lehet. Lounak elmondanám, de akkor ő is hazajönne Zaynnel együtt. Nem beszélhetek róla nekik, se anyának. Amanda ideérhetne már, nem bírom ezt a várakozást, unatkozást. De még két napig ez a programom. Sajnos..
- Itt vagyoooook! - ugrott be a terembe Amanda.
- Bolond vagy - nevettem.
- Nos, hoztam neked pár ruhát. Nézd ezeket. Remélem jók lesznek - mutatta fel a ruhákat.
- Persze, hogy jók lesznek. Lucky jól van?
- Természetesen. Engem még nem ismer, ezért megugatott, de az edényébe tettem enni és innivalót is. Majd csak megtalálja.
- Értem, köszönöm. Nem tudok semmit csinálni.. Nem mehetnék haza?
- Nem, nem kisasszony, minimum holnapig benn kell maradnia, ha már nagyon menni szeretne - lépett be az orvos - holnap délben hazaengedhetjük, de addig csak pihenjen.
- Ez remek, már várom.
- Egyébként minden rendben, hetente kellene jönni kontrollra, de minden rendben lesz. 1-2 hónap alatt nyoma se lesz.
- Köszönöm Doktor úr.
- Kérem - ment el az orvos.
- Hát ez tényleg nagyon jó. Akkor holnap bejövök korán, és kivárom veled a delet, hazaviszlek kocsival és segítek otthon. Rendben?
- Hálás vagyok neked. Nem tudom mi lenne velem nélküled - öleltem meg, amennyire tudtam egy kézzel.

A nap további részét unalmasan töltöttem, nem várhatom el Amandától, hogy itt üljön egész nap. Sokan tudtam gondolkodni. De minden gondolatomról Zayn jutott eszembe. Az együtt töltött napok, éjszakák. Eszembe jutott, mikor először akart ott aludni nálam és anya lepett meg engem a látogatásával. Ezen nagyon jót nevettem. A régi idők is eszembe jutottak, amikor egy senki voltam, és mindenki összebeszélt a hátam mögött. Be szeretném nekik is bizonyítani, hogy nem vagyok senki, és boszorkány sem. Hírnevet szeretnék, de csak mértékkel.
Éjjel nem álmodtam semmit. Hogyan is álmodtam volna.. Két óránként  felkeltem, itt nem lehet aludni. Most jut eszembe, hogy ha holnap hazamehetek, akkor este láthatom a fiúkat a tévébe. Annyira izgatott lettem, hogy hajnali 4 után már tényleg semmi nem aludtam. Hiányoznak..
Reggel 8 órakor jött Amanda.
- Jézusom, te tényleg korán jöttek - húztam fel a nadrágomat.
- Ja bocsi, még öltözöl. Nem tudtam. Hát, mondtam, hogy korán fogok jönni.
- Örülök neked nagyon - öleltük meg egymást.


A délelőttöt végig beszéltük, majd Amanda kocsival hazavitt. Örökké hálás leszek neki, és az égnek, hogy lehet egy ilyen barátnőm. Nem gondoltam volna soha.
- Hát itthon vagyunk - nyitotta ki az ajtót Amanda.
- Végre - sóhajtottam - Lucky! - ugrott rám.
- Na, ha kell valami hívj, de most van valami amit el kell intéznem. Ne haragudj. Szia.
- Köszi mindent, szia.
Amikor kiment Amanda, megint egyedül maradtam. Zayn jutott megint eszembe. Bárcsak itt lenne.

*sms érkezett*

Harry: Szia Page! Remélem minden rendben, bár Amanda nem ezt mondta. Miért nem mondod el Zaynnek?
Page: Oh, nem szeretném, hogy aggódjon és, hogy ezért hazajöjjön.
Harry: Értelek, de még van időnk.
Page: Kérlek, ne szólj neki.. Nem akarom tönkretenni a turnét.
Harry: Jobbulást.

Hmm.. Amanda elmondta Harrynek, pedig megkértem, hogy ne mondja el. Mindegy semmi baj, csak jót akart, és elhiszem, hogy nem bírta ki. De Harry nem mondta azt, hogy rendben vagy oké, nem mondom el, csak annyit írt, hogy jobbulást. Reménykedem, de még nem tudom, hogy abban, hogy Zaynnek nem szól vagy abban, hogy Zayn mindjárt az ajtómon kopogtat. Az utóbbinak biztos jobban örülnék, de inkább ne gondoljunk ilyenekre.
Pár óra múlva kopogtatnak az ajtón. Ó, csak nem Zayn? Ha ő lesz, akkor nem is tudom mit mondjak majd neki, hiszen eltitkoltam előle, biztos haragudna, vagy túlságosan aggódna.
Ahogy kinyitottam az ajtót, majdnem összeestem, annyira meglepődtem. Hogy lehet ez? Csak egy név jött ki a számon, még a név is megdöbbentett : Mark?


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett! Hamarosan hozom a következőt. Köszönöm a feliratkozókat és a megtekintést ! túlléptük a 4ezret!!♥♥


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése