9.rész

Még mielőtt lesétáltam volna a színpadról, anya rohant fel hozzám. Nem tudtam hirtelen mi történhetett, csak néztem rá ijedten. Megfogta a kezem és úgy mondta.
- Gyere gyorsan! Most hívtak, hogy Markkal van valami. Sietnünk kell.
- De innen még 3 óra az út oda.
- Azért kell most elindulnunk.
- Semmi baj, ha nem tudod megvárni az eredményhirdetést, majd elküldjük postán. És részvétünk! - mondta Niall.
Erre csak bólintottam és lefutottunk anyával a színpadról egyenesen ki a parkolóig. Bepattantunk a kocsiba és csak hajtottunk.
- De anya, valahogy csak meg lehet menteni!
- Persze, lehet, biztos. De mi nem tudjuk hogyan.
- Figyelj anya, én gondolkodtam a tegnapi telefonbeszélgetésünk után.. Nem lehet, hogy az a leves, amitől engem boszorkánynak tartanak és téged is, megmentené?
- Jézusom! Igazad van. Meg kell próbálni. De akkor először haza kell menni és hamar megcsinálni. 5 perc az egész, direkt ilyen esetekre van.
- Ez az! Akkor siessünk!
Anya csak hajtott addig én nem tudtam semmire sem gondolni, csak arra, hogy Markhoz időben odaérjünk. Mégis csak az unokatestvérem, és bármit megtennék érte. Belegondoltam, hogy milyen rég óta csináljuk ezt az emlékezet kieséses dolgot. Mennyit erőlködtem, annyira tudtam, hogy nem emlékszik rám soha, de mindig odajött hozzám, és üdvözölt az iskolába, amikor senki más nem. És ha belegondolok, hogy ő hozott közelebb engem a többiekhez. Belegondolok a sok buszozási beszélgetésre, arra, hogy minden reggel ott várt az utca előtt, amikor csak tudta, hogy neki ott kell várnia. Kicsordult a könnyem.. Nem veszíthetem el! Egyszerűen nem lehet! Meggyógyítom! Minden erőmön ezen leszek.
- Anya, te hiszel benne?
- Miben kincsem?
- Abban, hogy meggyógyulhat.
- Persze hiszek, de csak abban, hogy olyanra tudjuk az állapotát hozni, tudod.. mint amilyen régen volt.
- Szóval esély sincs arra, hogy innentől kezdve emlékezzen?
- Esély az mindig van. De most stabilizáljuk az állapotát.. Oké?
- Oké... - sóhajtottam.
Tovább hajtottunk.. Végig gondolkodtam az utat, és anya ezt látta, nem is akart megzavarni. Megérkeztünk. Na végre! Berohantam a házba, ledobtam a cuccomat és kezdtük is anyával csinálni a levest. Ameddig anya megcsinálta és felhívtam Suzy-t, hogy minden rendben van-e.
- Na minden rendben? - kérdezte anya.
- Hát nem lett rosszabb az állapota, Suzy ezt mondta.
- Értem. A leves mindjárt kész, és már mehetünk is.
- Na akkor addig hozok egy tálat, amiben bevihetjük.
- Remek. Induljunk is! - beleöntöttük a levest egy tetős tányérba és már pattantunk is a kocsiba. Siettünk a kórházba, nagyon.
Amikor beálltunk a parkolóba felkaptam a levest és rohantam a kórterembe. Anya később ért be de ő is nagyon aggódott. Ahogy beléptem megláttam Markot az ágyban. Vissza fojtottam a lélegzetem.
- Suzy minden oké?
- Hát nem mondhatnám..
- Hoztam egy levest, adj neki gyorsan! Rendbe fogja hozni.
- Oké. Bízok bennetek és az erőtökben.
Suzy megetette Markkal a levest.
- Anya mikor fog hatni?
- Pár óra kell neki. Reméljük addig minden rendben fog menni. Rosszabb már nem lehet.
- Akkor jó. De nekünk vissza kellene mennünk, nem?
- Igen. Vissza kellene. A kutyusod is biztos hiányol.
- Okés akkor menjünk - megöleltem Suzyt és ki akartunk lépni a kórteremből, amikor hirtelen Zaynnek ütköztem.
- Zayn??? - csodálkoztam.
- Amikor elmentetek, mi nem folytattuk a meghallgatást, hanem lefújtuk, kocsiba ültünk és jöttünk is.
- Honnan tudtátok mi történt és hol?
- Maradjon a mi titkunk.
- Nagyon örülök, köszönjük.
- És mi történt? - szólalt meg Louis.
- Mark, az unokatesóm. Amnéziás. Hétről hétre felejti el a dolgokat.. És most rosszabbodott az állapota.
- Akkor szeretnénk itt maradni egy kicsit és erőt adni neki, ahhoz, hogy felépüljön. Épp menni akartatok? - Louis tovább érdeklődött.
- Igen, készültünk, hiszen otthon vár a kiskutyám is.
- Estig még van idő. Majd a turnébuszunkat idehívjuk, azzal hamarabb és kényelmesebben vissza tudunk érni Londonba.
- Nagyon szépen köszönöm. Gyertek üljetek csak le.
- Üdvözöljük, részvétem - mentek oda Suzyhoz.
- Köszönöm - Suzy arca nagyon szomorú volt.
Nem akartunk beszélgetni, csak ültünk ott. Én zavarba voltam, mert nagyon helyesek a srácok, de most nem tudtam semmi másra gondolni, csak Markra. Azt viszont észrevettem, hogy Zayn elég sokszor nézett rám sokáig. Néha a fiúk oldalba bökték. Én úgy tettem mintha nem vennék róla tudomást.
- Tudjátok.. Én.. Nem mondtam el, hogy Mark nem alszik.. - szólalt meg Suzy.
- Micsoda? - mindenkinek kikerekedett a szeme.
- Elvesztette az eszméletét..
- Jézusom.. - kínos csönd volt erre a szavamra a teremben. Mindenki rémült volt és várta, hogy mi lesz.

* Zayn szemszöge *

Amint megláttam, hogy Page anyukája felrohan a színpadra, tudtam, hogy valami baj történt. Ilyen nem szokott előfordulni. Niall próbálta megnyugtatni őket. De én nem tudtam nyugton maradni. Felpattantam és kiderítettem mi történt, majd azt is, hogy melyik kórházban van Mark. Amint megtudtam mentem vissza a srácokhoz.
- Hé, figyeljetek. Azonnal utánuk kell mennünk.
- Hogy-hogy? Nem szoktunk bele avatkozni az ilyen dolgokba.. - válaszolt Liam.
- Persze, hogy nem. De engem ez a Page lány...
- Óóóó már értem - vágott a szavamba Harry - Tetszik neked!
- Hát.. Mindegy! A lényeg, hogy megfogott benne valami. Most induljunk!
- Oké - hallottam mindenkitől.
Ahogy a kórházba értünk felmentünk az emeletre a kórteremhez. A kórterem előtt véletlen beleütköztem Page-be. Azonnal piros lett az arcom, de nem hiszem, hogy bárki is észre vette volna..
- Hé Zayn. Hűtsd le magad. Tűz vörös vagy - súgta a fülembe Harry. Akkor mégis észrevették..
Megtudtunk mi történt Markkal és leültünk, hogy mindannyian erőt adjunk neki. Nagyon rossz volt látni mindenkinek a szomorú arcát. De én nem tudtam levenni a szemem Page-ről.

* Page szemszöge *

Egyszer csak Mark kinyitotta a szemét. Mindenki felpattant a helyéről és odamentünk hozzá. A leves tényleg hatott! Nagyon örülök.
- Anya, ki ez a sok ember? - szólalt meg Mark.
- Cssst. Ne beszélj, pihenj. - válaszolt neki Suzy.
Én kicsit szomorú voltam, hogy nem emlékszik, de tudtam, hogy ez lesz. Végül jobban lett, úgyhogy indulhatunk is haza.
A fiúk hívták a turnébuszt és hazavittek. A buszon felvidítottak, hülyéskedtek, hozták a formájukat. Teát is kaptam. És Zayn végig velem beszélgetett.
Zayn az ajtóig elkísért.
- Szeretnék tőled valamit kérdezni .. - mondta Zayn.