13.rész

Halihó!
Itt van az új rész. Jó szórakozást!
Sajnos vége a hosszú hétvégének, ezért a következő rész csak hétvége fele lesz fenn. De a szünetben majd gyakrabban írok!

UI.: 1981 megtekintés?! Wáóó :$ nagyon köszönöm.!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ahogy anya bement a nappaliba és a kanapén elhelyezkedett rápillantott Zayn párnájára. Azonnal megcsodálta, megnyomkodta, hogy mennyire puha.
- Jaj Page! Látom bevásároltál, ez a párna nagyon jó selymes - mondta mosolyogva, de én csak Zaynre tudtam nézni kikerekedett szemekkel.
- Igen.. - nyögtem ki végül - De.. Azt hiszem.. - mondtam ki lassan, majd elkezdtem hadarni - Most ki kell kísérnem Zaynt, nem akarom, hogy.. Na mindegy mindjárt jövök, oké?
Azzal Zayn mellé sétáltam megfogtam a karját és az ajtó előtt elengedtem. Zavarban voltam, és megint csak arra tudtam gondolni, hogy megbántom őt.
- Ne haragudj. A párnát is visszaadom, és tényleg ne haragudj. Majd találkozunk - közben hajtottam be az ajtót, de megállt a kezem, amikor megszólalt.
- Semmi baj. Majd máskor bepótoljuk. Szia - kacsintott rám, majd lelépkedett a három kis lépcsőn és kiment a kapun. A szememet nem tudtam levenni róla, de muszáj volt. Anyához siettem vissza a nappaliba.
- Bocsi anyu.. Zayn csak beugrott.
- Semmi baj, de nem kellett volna így elküldened.
"Nem kellet volna?? Tényleg?! Nem tudtad volna hamarabb mondani?!" futott át az agyamon.
- Áhh.. Így jobb. És.. Miért jöttél? - mosolyogtam, de csak erőltetve.
- Gondoltam meglátogatlak, mert holnap van az első nap az iskolában. Izgulsz?
- Ó igen! - teljesen kiment a fejemből az iskola. Amikor Zayn velem van, olyan mintha csak ő és én lennénk. A pillanatot élvezem. De vissza a való világba!
- Na akkor kislányom. Irány a fürdő majd aludj egy jót! Már tényleg késő van - pattant fel anya. Szerintem ő jobban izgul, mint én.
Szó nélkül elmentem fürdeni, nagyon jól esett a forró víz. Így kell előkészíteni egy sulis napot. A kádban csak Zaynen kattogott az agyam. Vajon megbántottam? Jól érezte magát? Az már biztos, hogy nekem hiányzik, és jó lenne ha itt lenne mellettem.
Fürdés után azonnal a szobám felé tartottam. A párnám alól előhúztam a naplómat, a mai nap is tele volt eseményekkel.

Kedves Naplóm!

Úgy érzem, mindennél boldogabb vagyok. Igen, még így is, hogy semmi komoly nem történt. Zayn átjött ma este. Ajjhh.. És igen, azt hiszem már tudom mit akarok, és, hogy ő mit akar! Most nagyon nevetségesen nézhetek ki, mosolygok mint a vadalma miközben ezt a pár sort írom. Boldogság! Ami azt illeti, ma majdnem megcsókoltuk egymást, csak hogy folytassam a mai nap történteket. De az utolsó pillanatban csengett a csengő és anya állt az ajtó előtt. Zaynt kitessékeltem sajnos, nem szerettem volna, ha anya elkezd kombinálni. 
Ez az érzés.. Zayn. Mikor ezt a nevet leírom még a tollam is beleremeg. Ha rá gondolok a szívem hevesen ver és a hasam is görcsbe szorul. Ez a szerelem?


Folytattam volna az írást, de anya kopogtatott az ajtómon. Gyorsan a párna alá rejtettem a füzetet és próbáltam levakarni az arcomról a fülemig érő mosolyt.
- Page szívem. Most már feküdj le szépen. Tudom, hogy nem vagy már fiatal, de az anyád mindig is én maradok - a teát ami a kezében volt a kezembe nyomta.
- Köszönöm - néztem rá csillogó szemekkel.
- Tudod, egy anya észreveszi, ha a lánya szerelmes.. - mondta miközben kiment az ajtómon. Egy pillanatra nagyon gyorsan vert a szívem, mint amikor valaki lebukik, de ez csodálatos érzés. A következő pillanatban már mosolyogtam és vigyorgó szemekkel ittam meg a teát.


* Zayn szemszöge * 

Az az átkozott csengő! De nem haragszom, mert Page édesanyja volt az. A legrosszabbkor. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szemeim ki estek majdnem, akkorára nyitottam őket és el is pirulhattam. De ez nem biztos.
- Zayn. Na? - húzogatta a szemöldökét Louis, miközben felém jött.
- Minden rendben volt.
- Történt valami?
- Majdnem..
- Ne legyél már ilyen titokzatos - tárta szét a karjait, miközben felfele mentem a lépcsőn.
- Beszélj vele holnap! Na jó éjt Louis.
- Igen? Tényleg? Nem mondod el? Hát te akartad..
A szobám ajtaján éppen, hogy csak beléptem, amikor egy nagy valamit érzek a hátamon és a föld felé tartok.
- Jaj már Louis. Szállj le a hátamról!
- Na elmondod?
Erre már nem mondhattam nemet. Elmeséltem neki az egész napot.

* Page *

Már reggel van. Ahogy felkeltem bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon jó számot játszottak. Miley Cyrus csak jó lehet. Elkezdtem táncolni a szobám közepén, amikor rájöttem, hogy készülődni kellene. Miután nagyjából elkészültem a tükör elé álltam. Elvégeztem az utolsó simításokat is.

A telefonom rezgett az asztalomon. Ránéztem, láttam, hogy Louis neve virít a képernyőn.
- Halló?
- Szia Page! Sok sikert a mai naphoz!
- Köszi szépen. Boldog vagyok, azt hiszem.
- Nagyon örülök ennek. Csak ezt szerettem volna. Szia!

Kinyomtam a telefont, sietnem kellett már. Anya vitt be kocsival a suliba. Még van időm megtanulni a busz vagy gyalogutat. Lucky is jött velem, a hátsó ülésen a táskám mellett üldögél nyugodtan. Persze, az iskolába nem jöhet be velem, de még anya sem.
- Köszi anya, innen már boldogulok! - bólintottam anyának és becsuktam a kocsiajtót. Az iskola felé haladva Amanda jutott eszembe. A múltkori elválásunk nem volt a legszebb, de a mai napig nem értem miért borult ki annyira. A mai napban reménykedem, hogy minden rendben lesz és beszélhetek vele.
Egyszer csak az iskola kapuja előtt egy kéz érintette meg a vállamat. Legelőször Amandára tippeltem volna, de ő nem ilyen.. Megfordultam és megint a két ismerős szempár nézett rám.
- Zayn? Mindig meg tudsz lepni!
- Ennek örülök. Csak azért jöttem, hogy sok sikert kívánjak neked a mai naphoz. Szerencseölelés?
- Nem fognak az iskola diákjai mindannyian iderohanni? Pletykálni vagy hasonlók?
- Nem érdekel - utána nagyon aranyosan nézett rám. Ennek senki sem tud ellenállni.

- Na jó! - mondtam széles mosollyal majd egy hatalmas ölelést adtam neki. De igazából neki kellett volna szerencseölelést adnia, de ez így is nagyon jó napkezdés! 

Szerencsére egy lélek sem járt arra, mert már késésben voltam. Az ölelés után elindultam befelé egyenesen az igazgatóihoz. 

- Jó reggelt kívánok! 

- Jó reggelt! Miben segíthetek?

- Új diák lennék.. Szeretnék beiratkozni.

- Nevedet mond légyszíves.

- Page Peterson.

- Már be vagy írva. Esetleg van valaki aki körbetud téged vezetni?

- Persze, azaz remélem. Amadan Gilbert.

- Amanda? Oké, de vigyázz ne rosszra tanítson!

- Ne féljen Mr...?

- Mr. Hernton.

Az osztályom felé tartva Amandán gondolkodtam és Mr. Hernton mondatán.. "Ne rosszra tanítson!" ??? Mi van?

Nem értettem, de biztos voltam benne, hogy meg fogom érteni hamarosan. Ebben az iskolában mindent megtanítanak a zenéről. Alig várom, hogy énekelhessek. A legszebb lenne, ha Amandával együtt énekelhetnék. 

- Amanda? - jött velem szembe a folyosón - Nincs még óra?

- De.. - mondta - Mindjárt be megyek, de sajnos elkéstem. Ebben az évben megjavulok, ezt megfogadtam magamnak, Mr. Herntonnak és apukámnak is!

- Örömmel hallom - Amanda mint egy időzített bomba.. Mikor ilyen.. mikor olyan. De csak mosolyogni tudtam rá, annyira örültem neki.

- Szóval.. A szünetben találkozzunk itt, oké? Megmutatom az iskolát, mert lefogadom Mr. Herntonnak az én nevemet mondtad - a mondanivalója közben már elindult az osztály felé - Ja és sajnálom a múltkorit - emelte magasba a kezét, csak nevetni tudtam.

Az osztályba belépve megnyugodtam, hogy a tanár késik vagy éppen nincs benn. Mindenki kedvesnek tűnt. Az első órán mindenki feladata a bemutatkozás volt. Nem mertem említeni azt, hogy eddig mindig ki voltam közösítve, nem lenne túl jó alap. 

A szünetben Amandát vártam a megbeszélt helyen.

- Nos Page, indulhatunk? - mondta, de még szinte oda se ért hozzám.

- Persze.

Az úton végig beszélgettünk, az iskolára nem is figyeltem. Néha mondta, hogy ez itt az ebédlő, ez a könyvtár és itt a WC, de nem érdekelt. Csak a boldog arckifejezését néztem, ami nem tudom miért volt, de örültem neki. Jobban megismertem, mint bárkit is valaha.

- Ennyi lenne az iskolánk. De persze, ha nem találsz valamit nyugodtan keress meg - azzal elment. Remélem, hogy nem kell majd keresnem, mert mindig mellettem lesz. Egyedül álltam, de csak mosolyogtam.

Az iskola napnak vége. Hazafele sétáltam nyugodtan. Semmi szokatlan nem történt, de mintha már számítottam volna némi meglepetésre.

- Louis! - néztem rá, amikor hirtelen elém ugrott az egyik autó mögül.

- Page! - kiáltott vissza - Naaaaaaa.. Mi volt ma? - kérdezte sejtelmesen, mintha nem tudná.

- Szerintem jól tudod.

- Igazad van. És a suli milyen volt?

- Nagyon jó. Sajnos még ma nem énekeltünk, de ez nem lesz mindig így ugye?

- Persze, hogy nem. Itt mindennaposak az éneklések, vagy a hangszeren játszások, ki mihez ért.

- Oh, bocs csörög a telefonom - szólalt meg a csengőhangom, ami még mindig a One Direction szám volt.

- Semmi gond.

- Amanda? Hát te? - szóltam bele a telefonba.

- Szia, csak gondoltam felhívlak. Hazafelé tartok.

- Én is. Louis itt van mellettem.
- Louis... Milyen Louis?

- Louis Tomlinson.

- Az az 1D-s srác ugye?

- Nem szereted őket?

- Nem. Ki nem állhatom!

- Ohh...

- Na jó csak ugratlak! Imádom őket, alig tudom palástolni itt az utcán mennyire izgatott lettem.

Erre a mondatra csak nevettem a telefonba. De a következő pillanatban lefagyott az arcomról a mosoly, mert egy nagy csattanást hallottam és a vonal megszakadt.

A telefonba üvöltöttem.

- AMANDAAAAA!!.