25.rész

Örökké fiatalok maradunk !

- Szép jó reggelt, kicsim! - simogatta meg az arcom Zayn, mire én nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. Az arca üde volt és friss, kipihenhette magát.
- Még pár percet.. - fordultam neki háttal és próbálta visszaszundikálni. Egy finom érintést éreztem a derekamon, majd a karja átölelt, elől pedig az ujjaink összefonódtak. Pár percig így voltunk, a szuszogását éreztem a nyakamon. Melegség töltötte el a szívemet, ő az enyém.
Pár percen belül Zayn ujjai kicsusszantak az enyéim közül és hátul bebújtak a pólóm alá. Hirtelen felnevettem és szembe fordultam vele, mert elkezdte csikizni a hátam. Egy csókot nyomott a számra, majd mélyen egymás szemeibe néztünk. Elkapva a pillantásom onnan, kipattantam az ágyból.
- Na akkor napra fel! - nyújtottam a magasba a kezeimet, amire halk nevetést hallottam a hátam mögül. - Ne nevess kelés van. Előbb még annyira fel akartál kelni - húztam le róla a takarót, amire úgy tett, mintha utána nyúlna de a csuklómat kapta el és magára rántott. Olyan gyorsan történt, hogy még sikítani sem volt időm. Lemásztam róla lassan az ágy másik felébe. A kezeimmel toltam lefele az ágyról, de az erőm nem volt elég ahhoz, hogy lelökjem. Kitrappoltam a fürdőbe és egy pohár vízzel léptem vissza a szobába. Körbenéztem, de az ágy üres volt, és a szobából is eltűnt. Hova tűnhetett ilyen hirtelen? Beljebb sétáltam a szobában és gyorsan leültem az ágyra, hátha hátulról jönne.Az ágy alól hirtelen valami elkapta a lábam. A szívem gyorsan kezdett verni a félelemtől és a lábaimat gyorsan felkaptam. Miután elgondolkoztam azon, hogy Zayn lehet az kicsit felnevettem. De a szoba ajtón akkor lépett be ő, és a szemeim kerekre nyíltak. Akkor ki van az ágy alatt? Az ágy közepére másztam villám gyorsan.
- Mi az? - kérdezte tőlem Zayn meglepődve.
- Valami..V-valami van az.. az ágy a-alatt.. - nyeltem nagyokat, közben reszkettem.
- Komolyan? - lépett az ágyhoz Zayn és nézett be alá. Hatalmasat nevetett, amitől még én is megijedtem.
- Tádáááá! - ugrott elő az ágy alól Amanda - Megijedtél nagyon? - nevetett a hasát fogva.
- Meg.. Igen. És mégis hogy jöttél be, mikor és ilyen gyorsan? - pirosodott el a fejem.
- Ameddig kinn voltál vizet tölteni, addig gyorsan bejöttem, és bebújtam az ágy alá. Ja, egyébként nayukád engedett be.
- Huh... Nagyon rám hoztad a frászt - öleltem meg szorosan.
Mind a hárman kimentünk a konyhába valami reggeliért. Semmi jót ne találtam a hűtőben, ezért le kellett ugranom a kis boltba kenyérért és valami felvágottért. Útközben Lucky-t is magammal vittem.

*Zayn szemszöge*

- Amanda ez nagy volt. Még én is megijedtem volna.
- De nem ezért jöttem.. - néztem rá kikerekedett szemekkel - Reggel idefele vettem egy újságot, amiben Page is benne van. Leadtál, hogy együtt vagytok.
- És mit írnak?
- Mindenféle pletykát, aminek nincs is valóság alapja. Például olyanokat, hogy Page rákos beteg és sajnálatból vagy vele, meg, hogy nem hozzád való, és csak kihasznál.
- Ezek tényleg szörnyűek. De tudod, engem ezek a pletykaújságok egyáltalán nem érdekelnek. Majd, ha én is úgy gondolom, és meg lesz rá az alkalom be mutatom őt a tévében mindenkinek. Addig meg gondoljanak, amit akarnak.
- Talán jobb lesz, ha ezt nem mutatom meg Page-nek, nem?
- Jobb, felidegesítené magát - raktam el az újságot a hátizsákomba.

*Page*

- Megjöttem! Remélem most senki nem akar megijeszteni - vettem le a cipőmet a bejáratnál. Lucky azonnal rohant a konyhába, ahol Zayn ölébe ugrott. Mikor a konyhába értem már javában folyt a kényeztetés.
- Hát Amanda? - kérdeztem.
- Fürdőben van - játszott tovább a kutyussal rám sem nézve.
Gyorsan összedobtam pár melegszendvicset magunknak. Gőzölgött amikor az asztalra raktam, de mire Zayn abba tudta hagyni a játszadozást már csak langyos volt. Lucky boldogan, a farkát csóválva ment be a helyére és pihent le aludni. Csak mosolyogni tudok rajtuk.
Reggeli után Amandának mennie kellett, nem tudtam meg, hogy miért is jött igazából. Csak reggeli ébresztőnek? Azért jó volt, hogy itt volt.
A délelőttöt a tévé előtt töltöttük a kanapén egy tál popcornnal és egy Johnny Depp filmmel. Ő az én egyetlen kedvenc színészem. Zayn is nagyon kedveli, egyszer találkozhatott volna is vele, de sajnos annyira tiszteli és félt, hogy nem tudna meg szólalni se, hogy nem ment el. Remélem egyszer találkozunk majd vele.

- Ahh.. Na ideje valamit kezdeni ezzel a nappal. Városba bemegyünk? Egész szépen süt a nap, már itt a tavasz lassan.
- Oké, akkor öltözködjünk - válaszolt.
Merész vállalkozás kimenni az utcára, de nem ülhetünk itt egész nap. A rajongókat nem hagyhatja cserben Zayn, sok ember boldog lesz, aki találkozhat vele ma.
- Megkeresem a napszemüveged, oké? - kiabáltam be a fürdőbe. Rosszabb, mint egy nő. Kétszer annyi idő kell neki, mint nekem, de nem zavar.
- Nem tudom hol van - hallottam a választ. Elkezdtem keresni azt a fekete napszemüveget, amit hordani szokott, de sehol sem találtam. Végül a hátizsákját pillantottam meg a konyhaszékre felakasztva. Meg is találtam egy újság alatt. Először nem foglalkoztatott az újság, de a szemem sarkából annyit láttam : Malik. Kikaptam a hátizsákból az újságot és idegesen elkezdtem olvasni a pletykákat, amiket rólam írtak. Zayn a dzsekijét igazgatva lépett a konyhába, amikor meglátta mit olvasok odalépett hozzám és annyit mondott: Ne törődj vele.
- Már hogy ne törődnék vele? Hogy írhatnak le ilyesmiket? Mégis kik hazudnak ekkorákat? Ez nem igaz...
- Miért foglalkozol vele ennyit? Én se teszem azt, amikor rólam találnak ki valamit.. Ne aggódj, majd letisztázzuk mi ezt a tévében egyszer.
- De te ezt nem érted.. Te nem tudod, hogy nekem milyen a múltam..
- Igaz.. Sosem meséltél róla. Ha gondolod elmondhatnád..
- Igen.. Nos.. - megfogtam a kezeit és magammal húztam a nappaliig, ahol leültünk a kanapéra és komolyan a szemeibe néztem. - Édesapám pár évvel azután, hogy megszülettem a munkába temetkezett. És ez csak rosszabb lett.. Látod, most is a munka miatt hagyott el, és nem tudom mikor láthatom vagy, hogy láthatom-e valaha újra. Hat éves lehettem amikor született egy kishúgom, aki Mark baleseténél halt meg. Ezért is vagyok ennyire fontos anyának, hiszen csak én vagyok neki. Azaz nem csak én, mert a nővérem egyik napról a másikra hagyott el minket, körülbelül öt éve. Azóta nem hallottunk felőle, nem tudjuk, mi lehet vele. Mark, az unokatestvérem amnéziás, de mégis ő volt az a személy, akinek köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. Ő mindig kiállt mellettem, látszik, hogy mekkora szíve van. A balesete nem volt mindennapi.. A húgom tavaly lett 10 éves. Markkal együtt mentek kifelé a városból, értem indultak, mert nem tudtam hazakerülni egy házibuliból. Hatalmas köd volt, és egy szembejövő kocsi miatt tért le az útról Mark és rohant bele egy fába. Ők ketten fizettek azért, amiért én elmentem szórakozni. Bárcsak sose mentem volna... - sírtam el magam, amire Zayn megpróbálta kimondani, hogy nem kell folytatnom, de én már a szavába vágtam. - Hagyjuk ezt.. Mai napig próbálom feldolgozni a történteket, de nem akartam már a sok havi sírás után sajnálni magam. Ezért teszek meg mindent, hogy anya is boldog legyen, és én is. Az élet mindig meg tovább. Na.. A nagyszüleim öt éves korom előtt meghaltak, de sok közös képünk van, amin én hintázok, alszok vagy sírok, de ezek a legszebb emlékeim. Amikor ide Londonba költöztem elhatároztam, hogy egy teljesen új életet kezdek. Előző iskolámban ki voltam közösítve, mindenki elfordult tőlem és kiröhögött a hátam mögött, sokat szivattak és szólogattak be.. Ennek az oka annyi, hogy boszorkánynak tartottak, még most is lehet.. Azért, mert az üknagymamám kifejlesztett egy levest, amitől meggyógyultak az emberek. És már egyből boszorkányok lettünk. Ezzel a levessel gyógyítottuk meg Markot is, valamennyire. Nos.. Nem tudom, szerintem nagyjából ennyi. - a könnyeim már lepotyogtak és egy mosoly ült az arcomra.
- Köszönöm - ölelt át Zayn. Nem kommentelt hozzá semmi, csak szorosan magához ölelt és ezzel minden elmondott nekem. Sajnálja a húgom, a nővérem, az édesapám, Markot és mindenki mást. Most már tudja, hogy nem mindennapi életem van, de mégsem sajnáltatom magam, hanem próbálom mindenből a legjobbat kihozni.
- Az a rohadt cikk is csak azért érdekel, mert tudom milyen az, amikor egy pletyka kering rólam, és ezt nem szeretném újra megélni, de már mindegy..
- Ne aggódj mondtam már.
- Persze, de ez nem olyan egyszerű.. - mondtam. Zayn mélyen a szemeimbe nézett közel hajolt és a szeméből kiolvastam mindent. Kicsik könnybe voltak az utóbbi történetem miatt, de láttam, hogy azt sugallja a tekintete, hogy minden rendben lesz. Egy hosszú csókot adott, majd az újsághoz ment és kettétépte.
- Na akkor mehetünk a városba? - mosolygott és törölgette a szemeim alatt az elfolyó sminket.  Csak bólogattam neki, és szó nélkül rendbe tettem magam.

A városban kézen fogva sétáltunk és minden kirakatot megnéztünk. Egy padon ülve beszélgettünk, amikor valaki hátulról megfogta hirtelen a vállaimat, amire én úgy megijedtem, hogy felpattantam a padról. Gyorsan megfordultam és Louis vigyorgó mosolyával találtam szemben magam. Zayn azonnal megölelte és megveregette a vállát. Majd a "hát te?" kérdésre Louis először nem tudott mit mondani.
- Csak erre fele jártam..
- Biztos? - kulcsoltam össze a kezeimet és néztem rá gyanakvóan. Valahol biztos volt, csak nem akarja elmondani.
- Csak erre sétáltunk - hallottam egy női hangot a hátam mögül közeledve. Eleanor volt az. Olyan gyönyörű, hogy azt nem lehet elmondani. Csillogó mosolyával felém jött és bemutatkozott nekem, mert még nem találkoztunk ezelőtt. Boldogan öleltem meg.
Négyen folytattuk tovább a városnézést, és minden klassz helyet megmutattak nekem. Lassan fél éve lakom itt, de még nem láttam sok mindent.
Kávéval a kezemben mászkáltam a városban és Zouis poénjain nevettünk. Amikor Louis és Eleanor elmentek, akkor hazaindultunk. Már későre járt. A ház előtt álltunk, a postaládát néztem, amikor oldalra néztem, mert futást hallottam. Hirtelen nekem futott a lány, aki erre futott sírva. A sötéttől nem láttam semmit, nehezen tudtam kivenni a karakterét. Amikor a szemeimbe nézett, a könnyei áztatott szemeivel, akkor ismertem csak meg.
 - Hé, mi a baj?