26.rész

Sziasztok! Elnézést, hogy kicsit késtem a résszel <3. Ez most nem lesz hosszú. Jó olvasást. :3
_____________________________________________________________________

Átkaroltam és úgy mentünk be a házba. A sírást nem hagyta abba, egyre jobban zokogott. De mi történhetett? Óvatosan leültettem a konyhában egy székre, pár papírzsepit és egy pohár vizet tettem elé. Ő a tenyerébe temette az arcát és úgy zokogott.
- Amanda.. Hé, ne sírj már.. Mit mondott Harry? - néztem rá komolyan. Megérezte a pillantásom és lassan a szemeit törölgetve felnézett rám. Szomorúság volt  a szemében.
- Ha-Harry.. Szakított velem.
- Mi? Még ő szakított?
- Nem.. Nem.. Vagyis ő is. Szóval ez közös megegyezés alapján.
- De akkor miért sírsz ennyire? Hé, egy fiú sem ér ennyit.. - Zayn is mellettünk ült, és egyet ért velem.
- Figyelj Amanda. Harry már csak ilyen. Cserélgeti a lányokat, mint a zokniját.. Nem tehet róla. - mondta Zayn.
- Ezzel nem segítesz - mondtam neki.
Amandát hosszan öleltem, amire egy kicsit meg tudott nyugodni. Teljesen megértem. Ő egy rajongó, akinek hatalmas álma volt, hogy egy 1D taggal találkozhasson. Az már csak a hab a tortán volt, hogy járhatott is az egyikükkel. És most mindennek vége. Hatalmasat csalódhatott Harryben. Akármennyire leteremtettem Zaynt, sajnos egyet kell vele értenem. Nagyon nagy szerencsém van, hogy nekem ilyen barátom lehet. De most nem én vagyok a fontos, hanem Amanda. Történhetett még egyéb más is?
- És. Történt más is?
- Nem, miután kimondtuk, hogy vége, azaz kimondta.. Azután én elszaladtam hozzád. Próbált megállítani, de nem hagytam magam.
Szerencsére semmi olyan nem történt, hogy megütötte volna vagy hasonló. Bár Harryből ezeket nem nézném ki.
Egy óra múlva a kanapén ültünk a nappaliban. Amanda már teljesen megnyugodott és egy tábla csoki társaságában néztük a tévét. Zayn addig visszament a többiekhez, biztos ő is beszélni akar Harryvel. Addig mi csajos estét tartottunk.

* Zayn szemszöge *

Szegény Amanda. Sajnos Harry ilyen, sosem éri be egyel, ha be is éri, nem sokáig. Jobb lesz, ha megnézem hogy van és őt megrázta-e ez az egész. Kevés esélyt látok rá.
Bepattantam a kocsiba és azonnal mentem a közös lakásunkra. Amikor beléptem teljesen üres volt, mintha nem lenne otthon senki. Felsiettem Harry szobájába, ami zárva volt. Hát persze, itthon van..
- Hé Harry. Nyisd ki! - kiabáltam be neki. Választ nem kaptam, ezért még háromszor próbáltam ezt. Felhoztam lentről a vészkulcsot és kinyitottam az ajtót. Harry teljes sötétségben feküdt a szobában a feje tetejéig betakarva. Lerántottam róla a takarót, amire ő egyáltalán nem vágott lelkes fejet.
- Hagyjál - mondta visszarántva magára a takarót, de a hangja megcsuklott és a szeme is könnyes volt.
- Te sírsz? - kérdeztem meglepődve - Megbántad?
- Igen.. - nyögte ki lassan.
- Sajnálom haver, ezt elrontottad. De nem volt semmi a buliban a nővel nemde?
Nem kaptam választ..
- Nemde?? - kérdeztem meg idegesen.
- De volt! Igen megcsaltam Amandát. És el is mondtam neki. Na örülsz, hogy elmondtam?? Megbántam érted.. Szállj le rólam. - állt fel és idegesen mutogatott a levegőbe, majd hátat fordított nekem. Kisétáltam a szobából és visszazártam az ajtót. Őszintén, egy kicsit meglepődtem azon, hogy megbánta a dolgot.
Page egész biztos, hogy nem tudja, de Amanda talán elmondja neki.

* Page *

Este lefekvés előtt még azon gondolkodtam, hogy miket mondott Amanda Harryvel kapcsolatban. Szerencsére le tudott annyira nyugodni, hogy egyedül hazamenjen. Harry megcsalta?! Ez nem lehet.. Nem csak azért mondta, hogy könnyebb legyen, hogy legyen indoka?.. Áh.. Ezt én nem hiszem el. Vagy tényleg ilyen lenne?. Mindegy, akár megcsalta akár nem, Amanda az első bocsánat szójára megbocsátana neki..
- Hahó! - hallottam egy halk hangot a szobaajtó előttről, majd lassan kinyitódott az ajtó.
- Gyere csak - mondtam Zaynnek, aki óvatosan belépkedett így éjfél körül. Gyorsan ledobálta a ruháit és boxerben feküdt be mellém.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nincs, de majd holnap elmondom.
- Szeretlek - mondtam neki halkan, közben az arcát simogatva.
- Én is - mondta majd megcsókolt.
Lassan lecsukódott mindkettőnk szeme és már csak reggel észleltem fel arra, hogy egész éjjel egymás karjai között aludtunk. A homlokára nyomtam egy puszit, amire felkelt. Lassan kimászott az ágyból a nyúzott fejével, és lassan eltrappolt a fürdő felé. Vártam pár percet, ameddig utána mentem. Gondoltam, hogy együtt fürödhetnénk. Szerintem ő is erre gondolt mert, mikor beléptem még mindig boxerben volt és egy kád forró víz várt.
Beültünk a kádba és addig ott maradtunk ameddig ki nem hűlt a víz. Ez egy teljesen átlagos nap volt számomra, bár ez a reggel már érdekesen indult. A kádban az ölében feküdtem ezért az arcát nem láttam, de minden egyes szívdobbanását éreztem. Nagyon boldoggá tett. Az arcomon végig mosoly volt. Nem szóltunk egymáshoz, de mégis megértettük egymást, jobban, mintha beszéltünk volna.
Fürdés után Zayn ismét eltűnt, ameddig én öltöztem. A konyhába kisétálva megpillantottam gyönyörű hátát, minden porcikájáért odavagyok. Megsimogattam, amikor a hűtőhöz mentem. Beleszagoltam a levegőbe és egy "hmm" szóval fejeztem ki a tetszésem a reggeli felé. Leültem az asztalhoz és vártam, hogy kiszolgáljon. Különleges az ilyen pasi, aki meleg vízzel várja a barátnőjét reggel, majd reggelit is csinál. Ezt általában ők várják el, de ő más, mint a többi.
Kipakolta elém a tányért és rárakta a reggelit óvatosan, majd még teát is főzött, a kedvencemet, citromos teát. Úgy szeretem, ahogy ő csinálja. Anya ezalatt még mindig aludt. Mostanában mindent átalszik a kis hétalvó. Neki is csinált egy adag reggelit, de mivel még korán volt, tudta , hogy egy darabig még nem fog előkerülni a szobájából. Amikor végzett a pakolással még mindig nem ült le mellém, hanem elment a táskája felé. Valamit előhúzott belőle és elém tette.  Egy boríték volt. Azaz kettő.
Meglepődve néztem rá, nem tudtam elképzelni mi lehet és miért, mert egy szót sem szólt. Kinyitottam az egyiket óvatosan, majd a szemem könnybe lábadt. Az eddig átélt pár hónap és a turné minden napjáról egy kép.
- De miért?
- Csak nézd meg a másikat - válaszolta.
Óvatosan kinyitottam a másik borítékot, amin az állt: szerelmemnek. Amikor kivettem belőle egy kis papírt azonnal sírni kezdtem. Az örömkönnyek a legszebbek. Azonnal felálltam és a nyakába ugrottam. Már eszembe jutott, miért kaphattam.
- Boldog születésnapot - csókolt meg.
Igen, ma van a születésnapom. A 18. A másik boríték tartalmát örömmel ölelgettem és nézegettem. Egy párizsi út volt két személyre. Minden napot csodálatossá tesz ez a fiú. Szerelmes vagyok.

Az életem teljesen megfordult. Már nem az a lány vagyok aki eddig, teljesen megváltoztam. Ezt két embernek köszönhetem igazán. Zayn és Mark, nélkülük nem lennék sehol. Köszönöm.