4. rész

"Csak nem megint...?" Azonnal ez a gondolat fogalmazódott meg a fejemben, amint láttam, hogy Mark sehol. Felmentem az utcájukba, majd bekopogtattam a házukba. Az édesanyja nyitott ajtót.
- Szia Page.
- Csókolom. Mark? Nem várt az utca előtt reggel.. Máris eltelt egy hét?
- Nem még nem telt el egy hét... De úgy tűnik egyre gyakrabban fordul vele ez elő.
Hogy mi is fordul Markkal elő? Most választ adok arra is, hogy miért nem emlékezett rám, amikor az 'első nap' meglátott. Neki az első nap, nekem a sokadik. Mark amnéziás. Általában egy hétig emlékszik mindenre, majd kiesik neki minden. De most már a negyedik nap elfelejtett mindent. Minden héten meglepődök, hogy rám köszön, mikor látja, hogy mindenki tartózkodik tőlem. Az orvosok sajnos nem tudnak mit tenni, ez egy ilyen betegség. Minden héten be kell neki mutatni az édesanyját, minden héten megismer engem. És sajnos kevés egy hét, hogy megmondjam neki, hogy az unokatestvére vagyok. Az első nap nem állíthatnék oda, hogy 'Szia én vagyok az unokatestvéred, Page.' Ez mindenkinek kellemetlen lenne. Az iskolában is mindenki tudja ezt a dolgot, ezért mindig ugyanolyan lelkesen fogadják, mintha új osztálytársunk lenne, és barátkoznak vele. Ezért is nagyon híres.
Ezek után hazafele mentem, hogy anyának elmondjam, Mark egyre rosszabbul van.
- Anyaaa, fenn vagy?
- Igen, már nem alszok. Mi az? Nem kellene már iskolában lenned? Lekésted a buszt?
- Nem anya, nem késtem le. Azaz lekéstem, de ki se mentem a buszmegállóba. Tudod, hogy minden reggel Mark várt eddig rám. De ma nem. Már egyre rosszabbul van. Négy nap alatt elfelejtett mindent.
- Sajnálom.. Köszi, hogy szóltál. Majd átnézek akkor hozzájuk, öntök kicsi lelket Suzyba. /Suzy Mark édesanyja/
- Szerintem az nagyon jó lesz. Én pedig most elindulok a suliba, majd kell igazolást írnod, mert az első órát mindenképpen lekéstem.
- Hozd most az ellenőrződ. Be is írom.
- Majd délután, sietek. Szia! - kiléptem az ajtón és siettem a buszmegállóba. A buszon egyedül utaztam. nagyon rosszul éreztem magam.. Ez egyáltalán nem jó hír, mert lehet, hogy naponta el fog felejteni mindent. Beértem a suliba és az osztály elé álltam, nem érdekelt, hogy óra közepe volt.
- Elnézést tanárnő, szeretnék valamit mondani az osztálynak - először a tanárnőhöz szóltam, hogy mégse küldjön majd az igazgatóiba - Figyeljetek rám kicsit. Tudom, hogy milyen hírek terjengenek rólam.. Először is szeretném elmondani, hogy nem vagyok boszorkány. Csak annyi az egész, hogy van egy étel, amit még az üknagymamám talált fel, ami meggyógyít mindenkit a betegségektől. De a fontosabb hír, hogy Mark már egyre rosszabbul van, ez a negyedik nap és már elfelejtett mindent. Köszönöm nektek, hogy ilyen jók vagytok hozzá. Ha tudjátok, ha nem ő az unokatestvérem. - az utolsó mondatomra mindenki felkapta a fejét, meglepődtek ezen. Aztán leültem a helyemre és az óra végén odajöttek hozzám. Minden beszélgetett velem és elmondták, hogy sajnálják, hogy a boszorkánypletyka miatt fordultak el tőlem és Mark miatt részvétüket adták. "Talán Mark lesz az, aki miatt mindenki megkedvel? Az biztos, hogy neki köszönhetem, hogy a félreértés tisztázódott.."