18.rész

Mark? Mindenki tudja ki ő. Page unokatestvére, aki amnéziában szenved. Az állapota súlyos, kevesebb, mint egy hét alatt elfelejt mindent. Ez az idő kevés arra, hogy bármit is mondjanak neki a rokonokról. Az iskolában mindenki tiszteli. Az egyetlen ember volt, aki Pagehez odament. Ő segített abban, hogy Page-t elfogadják, de nagy áron. A pletykák ellenére is elfogadta őt. 1 éve szenved ebben a betegségben.
- M-Mark? - dadogtam a nevét még mindig. A kezemet a szám elé tettem és a szemem könnybe lábadt, de csak Mark szemeibe tudtam nézni.
- Szia - mosolygott, de én erre térdre estem és úgy sírtam.
- Hogy kerülsz ide? - szipogtam.
- Beengeded az unokatestvéredet? - fogta meg a kezeimet, úgy húzott fel a földről. Egy szó nélkül félre álltam az ajtóból. Léptei csendesek voltak ahogy a konyha felé tartottak. Lucky megugatta, de bevittem a szobába, így már nem hangoskodott. De még mindig csendben voltam.
- Anya elmondott mindent, rólad, rólam egyaránt. De nem ezért jöttem, hogy ezt elmondjam. De örülök, hogy látlak - ölelt meg, de a szemei szomorúak voltak - Szeretnék rád mindig emlékezni, ezért megkértem anyát, hogy mindig veled kezdje a mondandóját.
- Mark...
- Hagyjad. Megértem, hogy már nem bírtad, és ezért eljöttél.
- Tudod, nem ez volt a legnagyobb oka. De az az igazság, hogy én ezt nem bántam meg. Csak hiányzik az ottani környezet, anya, Suzy néni, és te is.
- Ne magyarázkodj, én is eljönnék és ápolgatnám a jövőmet.. De sajnos nem lehet, mert nekem nincs olyanom - szorosan megöleltem Markot, mindennél jobban sajnáltam.
- És akkor elmondod igazából miért is jöttél? Előbb mintha mondtál volna valamit...
- Igen.. Anyukádról van szó.. - hajtotta le a fejét.
- Jézusom, mi van anyával? - pattantam fel a székről és türelmetlenül néztem Markot.
- Kórházban van.
- Miért? Mond már! De jól van? Mit csinált? - hadartam. Rengeteg kérdés volt bennem.
- Balesete volt, de az orvosok szerint nem súlyos. A busz megcsúszott és felborult. Talán a lába törött el és a keze. De az biztos, hogy magát nem tudja majd ellátni.
- Értem. Rám hoztad rendesen a frászt. Azt hittem már, hogy... Erre ne is gondoljunk. Akkor most visszamenjünk?
- Nem semmiképpen. Amint az orvosok elengedik idehozom neked anyával.
- És addig nem láthatom? Meg akarom látogatni - kezdtem felvenni a cipőmet.
- Hagyd abba. Anyukád kérte, hogy ne menj. Csak tudnod kellett.
- Értem.. - letettem a cipőimet és magam elé meredtem - Akkor remélem minél hamarabb látjuk egymást újra. Itt alszol egyébként? - kezdtek bennem kicsit lecsillapodni az érzelmek.
- Nem akarok zavarni.
- Ugyan már! Kiskorunk óta nem pizsipartiztunk együtt. Itt az ideje. Kapcsolunk be egy filmet és hozok popcornt. Hogy hangzik?
- Remekül, köszönöm - magához rántott és megölelt - Ha emlékeznék mindenre, biztos, hogy hiányoznál nagyon.
- Nekem te nagyon hiányzol. Ó, akkor a film után nosztalgiázzunk. Benne vagy? Elmesélem mindent, amire emlékszem.
- Örülnék - jó volt látni mosolyogni.

Elugrottam a boltba egy kis rágcsáért. Minden gondolatom anyára terelődött. Reméltem, hogy jól van és minden rendben lesz. Meg akartam látogatni ott és akkor, de nem tehettem, mert Mark is fontos, és anya kérése is az.. Nem tudok mit csinálni, de ezt valakinek el kell mondanom. Amandát nem akartam ezzel zaklatni ,de Zaynt sem.. Akkor Louisnak írok, ő ezért nem jönne haza, de tanácsot biztos adna.

" Hey Lou! Bocsi, hogy zavarlak a hülyeségeimmel, de valakinek el kell panaszolnom magam. Nem is panasz, de te biztos tudsz valami jót mondani. Így az elején szeretném leszögezni, hogy Zaynnek ne szólj, nem szeretném, hogy hazajöjjön miattam. Arról van szó, hogy anya balesetet szenvedett, és kórházban van. Nagyon aggódok. Nem látogathatom meg azt üzente Markkal, aki ma nálam alszik. Tudja ki vagyok, sajnos nem sokáig. Nagyon aggódok, nem tudok megnyugodni. Látni szeretném most, de nem lehet. Bocsi még egyszer, hogy a turnén zavarlak. Este majd nézlek titeket. Szia "

Már is egy kicsit megkönnyebbültem. Remélem, ha Zayn látja is, akkor sem jön ezért haza, hiszen nem tragédia történt. Jézusom, erre ne is gondoljunk! Ráztam meg a fejem, hogy minden ilyen gondolat elhagyja. A boltban nagyon ügyetlen voltam, szinte majdnem mindent leejtettem, a kezeim remegtek.
- Tessék - nyújtotta felém a tejet Matt, amit akkor ejtettem el.
- Sajnálom, nagyon ügyetlen vagyok..
- Hiszen te remegsz. Amúgy sem kellene törött kézzel mászkálnod. Pihentesd. Segítek, add ide - vette el tőlem a kosarat.
- Köszönöm. Sajnos semmi nincs rendben, anya kórházban van baleset miatt. És nem látogathatom meg, mert azt kérte - pakoltam a polcokról a rágcsákat a kosárba.
- Sajnálom, jobbulást kívánok neki.
- Nemsokára elhozzák hozzám, nekem kell majd gondoznom. Most így belegondolva vicces lesz, mert eddig ő gondoskodott rólam, de végre egy kicsit adhatok én is neki - mosolyogtam, de a lábaim meginogtak. Matt a karomnál fogva kapott el.
- Ne idegeskedj, minden rendben lesz, hiszen most mondtad.
- Igen, de szeretem. Nekem csak ő van itt, apa külföldön van. És nem szokott minket meglátogatni.. Sajnos.
- Gyere vigyük ezeket a kasszához - fogta meg a vállam.

A ház elé elkísért és ott adta csak át a szatyrokat. Megköszöntem százszor, majd az utca végéig integettem neki. Nagyon kedves, és tényleg jó barát. A zsebemben a telefonom rezgett, Louis hívott.
- Szia Lou, ne haragudj, hogy ilyenekkel za....
- Szia - vágott a szavamba, de ez a hang nem Louisé volt - Miért nem mondasz el nekem ilyen dolgokat, mint a kezed vagy az anyukád? Ne titkold el előlem ezeket kérlek.
- Zayn... Ne haragudj én csak nem akartalak ezekkel zavarni.
- Tudom elolvastam az sms-t. Előbb láttam meg mint Louis, ezért én is bocsánatot kérek. Na majd még beszélünk, de most mennem kell. Szia. Szeretlek tudod..
- De ugye nem indulsz vissza..? - de ekkor már letette a telefont - Én is szeretlek - suttogtam még, amikor csak a pittyegést hallottam a telefonból.

- Megjöttem - kiáltottam, amikor beléptem a házba.
- Minden rendben ment? - kérdezte Mark a nappaliból.
- Igen, te jól vagy? - pakolásztam a konyhában.
- Természetesen.
- Csinálok vacsorát, miután ettünk, kezdhetjük is a partit.
- Remek, segíthetek?
- Ha szeretnél - öleltem át a derekánál.

Már bőven a film végén tartottunk, amikor az összes kukorica elfogyott. Pattogtattam újat, addig Marknak meséltem a gyerekkorunkról. Csillogó szemekkel hallgatta, de sajnálta is, hogy semmire nem emlékezett. Egy plédre kuporodtunk a nappaliban és úgy folytattuk az estét. Mindent elmondtam neki, amit csak tudtam.
- Oh, ne haragudj. Valaki kopog. De ki lehet az ilyenkor? - keltem fel lassan.
- Kinyissam én?
- Maradj csak megoldom.
Az ajtóhoz siettem, közben a kezeimet törölgettem.
- Amanda? - nyitottam ki az ajtót tágra nyílt szemekkel.
- Szerettem volna megnézni, hogy jól vagy-e.
- Persze hogy jól vagyok. Bejössz? Itt van az unokatestvérem, akiről meséltem.
- Jaj de jó, szívesen megismerném. De előtte.. - állt félre és mögötte ott állt Zayn.
- Jézusom, hát te? Miért? Nem akartam ezt... Ezért nem mondtam el, látod? - kezdtek a szemeim könnyezni.
- Maradj már csendben - mosolygott, majd átölelt és puszit nyomott a homlokomra - Hogy tudnék úgy turnézni, hogy nem tudom, jól van-e a barátnőm?
- Csalódottak lesznek a rajongók.
- Fontosabb vagy náluk, ezt ne feledd.
- Jól van, gyertek be. Van még vacsora, spagettit főztem. Kértek?
- Jól esne - mondták egyszerre.
- Pizsomapartit tartottunk éppen Markkal. Gyertek bemutatlak titeket egymásnak.
Miután befejeztem a bemutatást és meg is vacsorázott mindenki, aki éhes volt, mindannyian leültünk a nappaliba.
- El sem hiszem.. Három barátom ül velem együtt, és miattam aggódtak. Köszönöm  szépen nektek, valahogy mindig erre vágytam - kezdtem pirulni - Na de hagyjuk is. Kapcsoljuk be a tévét, Zayn mot megy a koncert igaz?
- Azt hiszem.
- Kár, hogy te nem lehetsz ott.
- Nem kár, itt sokkal jobban érzem magam.
A tévében már bőven a koncert közepén tartottak, amikor mi bekapcsolódtunk.
- Úgy elmennék egy koncertre - búsult el egy kicsit Amanda.
- Tessék, itt van pár jegy. A nyári koncertek dátumaival - húzott elő a táskájából Zayn egy koncertjegyet.
- Úristen! Úristen! Úristen! Úristen! - pattant fel Amanda - Köszönöm! Köszönöm! - ugrott Zayn nyakába. Markkal nevetne néztük végig.
- Szívesen - nevetett Zayn is - Na hol tartanak a koncerttel? - pillantott a tévére - Harry - nevetett, de közbe a fejét fogta.
Mindenkiből hatalmas nevetés tört ki. De Liam se volt semmi a háttérben.
- Hiányzik a hülyesége - törölgette az örömkönnyeit Amanda.
- Azt elhiszem - válaszolt Zayn.
- Na már későre jár, aludjunk? Amanda neked jó itt? Végig is tudod nézni a koncertet. Mark te mehetsz a vendégszobába, már megcsináltam a helyed.
- Köszönjük szépen - ölelt meg Mark.
- Természetes. De egyébként Amanda tőled nem is kérdeztem, hogy itt szeretnél-e aludni. De ez már egyértelmű nem?
- Nem így terveztem, de elhúzódott az idő, szóval ha nem bánod...
- Örülök neked. Olyan lesz, mint egy család. Akkor jó éjt mindenkinek! - ragadtam meg Zayn kezét és húztam magam után. Ő is jó éjszakát kívánt mindenkinek, de közben a szemöldökét húzogatta, amire mindenkinek jó kedve lett. Ennél is jobb. A nevetésből sosem elég.

- Végre egy kis idő kettesben - mondta.
- Igen, már nagyon hiányoztál. De nem csinálhatunk semmit.
- Miért is nem?
- Nem vagyunk egyedül.
- Hagyd már - csókolt meg.

- Hé - ennyit tudtam kimondani. Nem lehet neki ellenállni. Kicsit kellemetlen volt, hogy a többiek kint voltak, de azt képzeltem, hogy mi vagyunk az egész világon.

Jó éjt!