20.rész

- Apa, apa, apa, apa..! - mondogattam kétségbeesetten. Teljesen elsápadtam, minden vér kiment a fejemből. A szívem gyorsan dobogott és a gyomrom görcsben volt, de ez a rosszabb fajta.
- Semmi baj - mondta, de a köhögés nem maradt abba.
- Hozok gyorsan egy pohár vizet - álltam fel, de hirtelen nem tudtam merre menjek, mit csináljak. Végül úgy döntöttem, hogy felültetem nagy nehezen a kanapéra és utána megyek vízért. A vizet megitta, de sokszor köhögött közben.
- Sokkal jobb, köszönöm.
- Apa mi volt ez? - kétségbeesetten majdnem csak kiabáltam.
- Ne idegeskedj, előfordul néha.
- Mi az, hogy előfordul néha? Ne mondj ilyet. El kellene menned egy orvoshoz...
- Nem kell, oké? - szinte lángoltak a szemei.
- Sajnálom, csak nem tudom mi volt ez, jót akarok..
- Tudom, de ne strapáld magad, megoldom magam.
- Ahogy szeretnéd - bújtam oda hozzá. A szemeim lassan lecsukódtak és elszundítottam. Nagyon rég nem láttam őt, de maximálisan megbízok benne, mintha mindig is velem lett volna. Remek délután, apa karjai között aludni.
A mély álmomból a telefonom keltett fel. Lassan kinyitottam a szemem, felpillantottam apára, aki ugyancsak aludt. Óvatosan kimásztam az öléből és a telefonomhoz siettem.
"Halló?"
"Szia kicsim, mindjárt nálad leszünk."
"Okés anya, már várlak, de itt van apa is."
"Apád?"
"Igen, na siessetek. Szia"
Nagyon meglepődött attól, hogy apa is itt van. Nem is értettem miért. Lehet tud valamit, amit én nem? Minden esetre, apát látni kell egy orvosnak, ha akarja, ha nem. Aggódok miatta. Nem ismerem a betegségeket, de a vér felköhögése biztos, hogy nem jó. Lehet, hogy anya tud róla, hiszen telefonon azért ritkán beszéltek, de valamiért én csak fél évente beszéltem vele. Közre játszhatott a helyzet, hogy ha nem látom, akkor ne is halljam mert akkor csak jobban hiányzik, de nem hiszem..
Lucky! suttogtam, közben a szememmel kerestem. Nem hallotta, de megtaláltam a hálóban, mélyen aludt. Ezen a délután mindenki csak aludni tud? Elmosolyogtam rajta, majd óvatosan megsimogattam, amire kiugrott az ágyából. Kimentünk a ház elé, úgy vártuk anyáékat. Az idő gyönyörű volt. Ahhoz képest, hogy ősz van a nap erősen sütött, nyári érzés öntötte el a szívem. Kiélveztem minden pillanatát, mert ez már nem sokáig fog tartani. Mindjárt itt a tél.
"Tessék?" - vettem fel a telefonom, ami előbb csörgött a kezemben.
"Szia, minden rendben?" - szólt bele a hang a másik végéről. Nem volt már, mint Louis.
"Igen, igen köszi. Anyát mindjárt hozzák. De van ami aggaszt. De hagyjuk is, majd elmondom, ha hazajöttetek."
"Kitartás. Örülök, hogy végre gondozhatod anyudat, jó kezekben lesz. Adjam Zaynt?"
"Adhatod.." - de akkor már oda adta neki, meg se várva a válaszomat.
"Hali"- szólt bele.
"Hiányzol" - nagy csend után csak ezt tudtam kimondani. Hirtelen szomorú lettem, amiért nincs itt. Már megint nagy dolgot csinálok ebből. Össze kell szednem magam, mert akkor Zayn nem élvezheti a turnéjukat! 
"Te is nekem. A turné még sem lesz olyan hosszú. Egy hét és megyünk haza."
"Oh, tényleg? Ez nekem remek hír, de sajnos a rajongóknak nem biztos.."
" Lehet, de nincs mit tenni.."
"Megállt egy taxi, itt vannak anyáék, majd hívj, ha ráérsz, Szia

- Sziasztoook! - kiáltottam egyet anya felé futva. Lucky is nagyon örült, mert rég nem látta. - Minden rendben?
Anya nem tudott csak úgy kiszállni a kocsiból, ezért segítettem neki Suzy nénivel együtt. A mankók segítségével már biztosan állt.
- Szia, gyere ölelj meg.
Odamentem és az ölelés mellett kapott tőlem egy puszit is.
- Mi van a karoddal? - tette hozzá.
- Ohh... - el is felejtettem, hogy neki még nem szóltam. - Semmi gond, nem nagy dolog. Nemsokára a gipszet leveszik és remekül tudlak majd ápolni, de így is jó leszek.
- Jól van, ahogy szeretnéd.
- Nem úgy volt, hogy Mark hoz el?
Hirtelen nagy csend lett, mintha rosszat mondtam volna. Azonnal átfutott az agyamon, hogy máris elfelejtett mindent, pedig csak ma reggel ment el. Pedig úgy várta, hogy újra lássam...
- Be kellett mennie az iskolába.. - szólalt meg Suzy, Mark anyja, de hallani lehetett a hangján, hogy valami más áll a háttérben. De nem akartam erőltetni.
- Sajnálom, na mi lesz, gyertek be. Óvatosan anya - fogtam meg a karját.
- Szerintem én nem megyek be, sietnem kell haza.
- Köszi mindent Suzy néni! Jó utat - majd bementünk a házba.
Apa lépett elénk az előszobába. Nagyon örült anyának, de ő kevésbé.
- Szóval tényleg itt vagy.. - mondta lassan anya.
- Igen, baj?
- Persze, hogy nem.
- Na akkor üljetek le a nappaliba beszélgessetek. Addig majd én csinálok valami vacsorát! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, mintha nem vettem volna észre a feszültséget, és segítettem anyának leülni a kanapéra. Kisétáltam a konyhába, de a tévé mellett is hallottam miről beszélgetnek. Legalábbis összeraktam a mondatdarabokat.
- Mit keres itt? Miért teszed ki ennek Paget?
- Én csak látni szerettem volna. És segíteni a gondozásodban.
- Nekem neked nem kell hogy segíts. Hiányoztál, de nem voltál hűséges, ezért nem is szeretnélek látni sem..
Szóval apa megcsalta anyát? De hát külön éltek távol egymástól. Én meg értem apát, de mivel anya kibírta, ezért talán mégsem..
- És mi van a betegségeddel? Ezért szeretted volna látni őt? Hogy nagyobb fájdalom legyen neki majd..? - folytatta anya.
- Miatta és miattam is.. Nem akarom, hogy olyan emlékei legyenek csak, hogy én elhagytalak titeket. Mert tudod jól, miért kellett elmennem.
- Persze munka miatt.. És köszönöm is a segítségedet, a pénz nélkül amit küldtél nem tudom hol lennénk ma. Abból tudtam Page iskoláját, ezt a házat, az utazást és minden mást finanszírozni. De valahogy.. haragszom.
- Sajnálom, hogy így érzel, de én nem szeretném, hogy haragudj.
- Jó.. Megbocsátok, ha elmész egy orvoshoz.
Szóval anya is azon a véleményen van, hogy apának el kell mennie egy orvoshoz. Biztos vagyok benne, hogy ő tudja milyen betegsége van neki. Engem is érdekelne. Elég idős vagyok. Ezek után már nem hallottam mit beszéltek, de ebből is rengeteget megtudtam.
Fél óra múlva már mindenki megvacsorázott és az alváshoz készült.  Anya a szobámban, apa a vendégszobában, én pedig a nappaliban aludtam.
Félálomban voltam, amikor megszólalt a telefonom.
"Zayn!"
"Szia. Anyukád jól van? Minden rendben?"
"Anya jól van, de apa nincs.. Azt hiszem van valamiféle betegsége, amiről senkinek nem akar beszélni, aggódom.."
"Reméljük semmi komoly. Milyen tünetei vannak? Elég jó vagyok ilyenekben.."
"Hosszan tartó köhögés, és véres köpet."
"Esetleg dohányzik?"
"Igen sajnos.."
"Hirtelen nem tudom, de utána nézek. Most mennem kell, este nézz a tévében Szia!"
Letette a telefont, de a hangja zaklatott volt. Volt egy olyan érzésem, hogy ő tudja mi van apával...


* Zayn szemszöge * 

Éppen egy étteremben voltunk, a koncert előtt fel kell tankolni. Mind az öten ott ültünk egy asztalnál. Miután letettem a telefont Louishoz fordultam. Elég ideges lettem, de próbáltam palástolni.
- Hé Louis. Te tudod mi van Page apjával?
- Nem nagyon. Annyit tudok, hogy valami nincs rendben vele.
- Hát nagyon nincs rendben. Véres köpet és hosszú köhögések.. Te is tudod minek a jelei nem?
A pincérnő éppen a mi asztalunknál volt és Liam a rendelését mondta. Sokszor Niall közbevágott, mikor eszébe jutott, hogy még mit szeretne. A háttérből ennyit hallottunk Liamtől: "Kanalat nem kérek!".
- Lehet... Csak nem? De hiszen akkor már késő... - nyíltak tágra Louis szemei.