24.rész

Három nap telt el. Esemény nélkülien telt, bejártam iskolába és haza. Ennyiből telt a három napom. Kontrollra vonszoltam el magam, levették a gipszet már csak kötés van rajta. Végre. Most nagyon izgatott vagyok mert, ma jönnek haza a fiúk. Alig bírom kivárni az estét mire leszáll a gép. A kanapén ülök és azon gondolkodom, hogyan kellene fogadnom a fiúkat. Szervezhetnék valamilyen kis hat személyes partit, vagy nagyobbat? Vagy ne szervezzek semmit, mert fáradtak lesznek? Áh, nem tudom, mi legyen. Alig bírok ülni a fenekemen úgy várom őket.
Vettem egy forró fürdőt és aközben gondolkoztam. Valamiért máson sem járt az eszem, csak azon, hogyha megjönnek mennyire jó lesz, és már mennyire várom. Régen nem láttam Zaynt, és a többieket sem. Kiszálltam a kádból, de már a bőröm ráncos volt. Szépen rendbe szedtem magam, egy szép ruhát választottam ki, megtisztelem őket ennyivel.
Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mivel lepjem meg őket. Lemondtam a partiról, mert nagyon macerás lenne az egész szervezés, meg hát az is lehet, hogy Amandának nem lenne jó. Lehet a fiúk nem is örülnének neki. Nem tudom..
- Anya. Hol vagy? - nézelődtem a folyosón jobbra-balra.
- Itt vagyok a konyhában.
- Jézusom, nagyon vak vagyok. Szerinted mivel lepjem meg a fiúkat? Ma jönnek haza, biztos átjönnek hozzám.
- Mit szólnál egy kis sütihez?
- Süssek? Biztos vagy ebben?
- Igen, elég idős vagy. Segítek. Na? - nyújtotta felém a tálat.
- Oké, nyertél. Végül is nem rossz ötlet. Esznek egy finomat.
Neki álltunk a sütinek. Elég macerás volt a sütés, de fél órán belül már a süti a sütőben sült. Egyre izgatottabb lettem, ahogy közeledett az este, és azért is, mert a süti nem tudom, hogy sikerült. Úgy érzem magam, mint egy rajongó, aki most találkozik először a fiúkkal és megvendégelheti őket. De ez nem így volt, csak mélyen bennem. Valahol én is egy rajongó vagyok, aki egy kis szerencsével közel kerülhetett a fiúkhoz. Bárkinek lehetett volna ilyen szerencséje, vagy nem?

* Zayn szemszöge *

A repülő út már teljesen lefárasztott. Három órája utazunk és még mindig vagy annyi. De a táj csodálatos. Kinézve a repülőből egy gyönyörű táj tárul a szemünk elé. Meseszép.
- Hé Lou, beszélt veled Page?
- Nem, rég nem beszéltünk. Miért?
- Nem tudom.... - miért is kérdeztem én ezt tőle? Nekem semmit nem mondott Harryről. Sajnos megjelent egy cikk róla, aminek nem kellett volna. Talán nem látták?
Egy lökést éreztem hátulról, majd egy egész pohár fanta szívódott bele a ruhámba. Felpattantam, mint aki forró kávéval öntöttek le.
- Bocs, bocs. Adjatok egy zsepit vagy akármit - nyújtotta Niall a többiek felé a kezét. A szavait alig lehetett érteni, mert röhögés közben még nem tanult meg normálisan beszélni.
- Szóval Niall - lépkedtem felé lassan.
- Ne a gonosz tekintet, ne! - kezdett el futni a vécé felé.
- Nem menekülsz - mentem utána. Utolérve őt átöleltem, a pólója foltos lett, majd egy pohár vízzel locsoltam meg - Tessék, nehogy elhervadj.
- Kösz - nézett rám azzal a szemével, amit nem takart el a vizes haja.
Elégedett mosollyal mentem a bőröndöm felé, hogy átcseréljem a pólómat. Harry lépett mellém komoly tekintettel. Először nem tudtam miért néz így rám, de aztán beugrott, hogy lehet a cikk miatt aggódik. Abban a pillanatban elszállt belőlem ez a gondolat, amint Harry rám vetette magát.
- Mi van veled? - toltam le magamról.
- Szerinted... - láttam a szemében a szomorúságot. Biztos, hogy a cikk a baj. - Szerinted.. Amanda látta a cikket?
- Hát. Tudod - álltam fel - Szerintem igen. Bár Page nem említette se nekem se Louisnak, de attól még észrevehették. Bízzunk benne, hogy nem látta. Szereted?
- Nem tudom..

* Page *

Már csak fél óra elvileg és leszáll a gép. Huhh, már jöhetnének, alig bírok megint a fenekem ülni. Odamentem a laptopomhoz és elkezdtem nyomkodni. Zenéket kerestem Youtube-n. Felnéztem Twitterre, de sehol semmi. A telefonom rezgett mellettem, sms-t kaptam Amandától.
" Szia, nem sokára megérkeznek igaz? Kérlek ne beszélj Harryvel a dologról. Puszi. "
Sajnálom Amandát. Remélem tisztázódik minden és rendbe rakják a dolgokat. Szurkolok nekik teljes szívemből.
A nagy zenekeresés közben pár 1D-s videóra és képre is rábukkantam. A szívem mindig megdobban Zayn szólójánál. De a többiek hangja se semmi. Remélem egyszer összehozunk egy közös dalt, még akkor is, ha nem kerül nyilvánosság elé.
- Hát ez a klip csúcs - mondtam ki hangosan. De a zenéjüket nagyon szeretem, a klipeken meg jó nevetni. A szöveg is mindig nagyon átjön. Olyannak, aki már megélt egy-két dolgot, nem mindig csak a jót kapja, és ismeri a magányt, annak egy löketet ad. Aki nem elégedett önmagával, csúnyának látja magát, önbizalmat ad. És mindenek mellett megnevetett minket. Köszönöm, hogy vagytok.

Este felé járt már az idő, már két óra telt el a gép leszállása óta. Egy sms-t kaptam Zayntől, ami szerint már fél órája itt kellene lenniük. Elkezdtem aggódni, hogy rájuk szálltak a rajongók vagy akármi.. Hirtelen csöngettek az ajtón és azonnal kerek szemekkel nyitottam ajtót. Harry és Zayn álltak előttem.
- Csak ketten? - kérdeztem legelőször.
- Igen, sajnos a többieknek dolguk van - válaszolt nekem Harry.
Zayn lépett oda hozzám és csókolt meg, már nagyon hiányzott nekem ez a melegség, ami ilyenkor átjár. Harry átölelt, majd a konyhában a süti mellett beszélgettünk mindenféléről.
- Szóval.. Megkérdezem kereken. Láttátok a cikket? - pillantott rám Harry.
- Nem szabadna róla beszélnem... - tisztában voltam vele, hogy erre nincs jó válasz.
- Szóval igen..
- Harry, ez igaz?
- Nem feküdtem le a lánnyal, de este vele buliztam.
- Értem.. Jó lenne beszélned Amandával, de ne várd, hogy más lesz, mint egyébként.
- Köszönöm, hogy elmondtad, akkor mennék is. Ja, a süti finom volt nagyon - vette fel a kabátját, majd kiment az ajtón.
Zaynnel egymás szemébe néztünk, és csendben voltunk. Néha kortyoltam bele a teámba, vártam az áttörést.
- Ugye.. Nem hiszed, hogy én is esetleg.. ? - törte meg a csendet Zayn.
- Tudod, nekem fontosabb vagy annál és jobban bízok benned, minthogy ilyeneket gondoljak. Nem tudnék ilyesmit elképzelni rólad, teljesen megbízom benned - forgattam a kezeimben a teásbögrét.

A következő pillanatban már Zayn és az én szánk összeért. Éreztem, hogy teljes mértékben megbízhatok benne, és semmi nem történt. Újra elkezdődik a kettőnk csodálatos élete.