10.rész

- Szeretnék tőled valamit kérdezni... - mondta Zayn.

- Okés.. Mi az? - néztem rá furcsán, nem tudtam mit szeretne kérdezni, hiszen végig beszélgettünk. De mégis az az érzésem támadt, hogy ez most nagyon komoly. Ahogy rám nézett azokkal a barna szemeivel, szinte elolvadtam. Mintha csak ő és én lennénk a világon.

- Öm... Mindegy végül is butaság. Semmi. Jó éjt! Vigyázz magadra - mondta végül, de nem nézett a szemembe a mondat közben. Ahogy befejezte már fordult is el és ment le a három kis lépcsőn, majd szállt be a buszba. Meg sem tudtam szólalni, nem értettem. Mikor a buszt már nem láttam, annyit suttogtam "Jó éjt" és elmosolyodtam.

Miután beléptem a házba Lucky fogadott kitörő örömmel. Szinte azt se tudta mit csináljon. Megetettem, majd beleültem egy kád forró fürdőbe.

Ellazultam. Annyira, hogy elaludtam a kádban. Hosszú nap volt. Találkoztam a One Directionnel. Sőt, még közel is kerültem hozzájuk azzal, hogy eljöttek velem Markhoz a kórházba. Vagyis.. Megleptek. Ebből is látszik mennyire jó szívűek. Megtudtam, hogy Mark már jobban van, és azt is, hogy a varázsleves működik. Ez mind szép dolog, de valamiért nem vagyok jól. Zayn mondata nem megy ki a fejemből. Mit akarhatott? Mindegy.. Így is nagyon hálás lehetek neki, azaz nekik mindenért. Még haza is hoztak. Különlegesnek érzem magam. De ha belegondolok elszomorít a gondolat, hogy vajon mindenkivel ezt teszik? Esetleg, hogy nem vagyok kivétel.. Vagy csak azért tették, hogy még jobban megkedveljék őket az emberek?.. Nem hinném. Mindenesetre nem beszélek róla senkinek.

Nem sokat aludtam, körülbelül fél órát. Kiszálltam a kádból, lassan megtörölköztem és óvatos léptekkel mentem a szobám felé. Szinte bevetődtem az ágyba. Nagyon jól esett. Ahogy lefeküdtem reggel úgy is keltem. Kimerült voltam és fáradt. Még csak nem is álmodtam, pedig most lenne miről. 

Hasogató fejfájással keltem reggel és a postához mentem, hátha küldtem levelet tegnapról. És igen, amikor kinyitottam a kis postaládát ott volt benne egy fehér boríték és ráírva a nevem "Page Peterson"

TEHETSÉGES DIÁKUNK!

FELVÉTELT NYERT A ZENEISKOLAI AKADÉMIÁRA. A TEGNAPI MEGHALLGATÁS EREDMÉNYEI: A MEGHALLGATÁST FÉLBEHAGYTÁK. AZ ÚJ IDŐPONT HÁROM NAP MÚLVA DÉLELŐTT 11-RE ESIK. AZ EDDIG MEGHALLGATOTT DIÁKOKNAK MÁR NEM LESZ MEGHALLGATÁSUK. KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELT, ÉS SOK SIKERT A SORSOLÁSHOZ.

ZENEISKOLAI AKADÉMIA

Szóval nekem nem kell több meghallgatásra mennem. Nem is baj.. Lesz jobb dolgom is. A levelet olvasva átfutott az agyamon a tegnapi nap. De ha találkozni akarok a fiúkkal, akkor el kellene mennem, hiszen még a telefonszámomat sem tudják. Viszont azt igen hol lakok. Ezért ha tényleg nem csak egy vagyok a sok közül, és majd meglátogatnak, akkor fogom magam mégis különlegesnek érezni. 

A ma reggelt is egy kis kocogással kezdjük Luckyval. Remélem hamar elmúlik a fejfájásom. Amikor az első kanyart megtettük, szemben egy ismerős arcot láttam, hogy felém kocog. Fél másodpercnyi gondolkodás után beugrott. AMANDA! Kíváncsi vagyok ő hova jár iskolába, mennyit fogunk találkozni.

- Szia! - köszönt rám, ahogy mellém ért.

- Szia - torpantam meg.

- Mi az?

- Miért?

- Ez a megtorpanás.. - nézett rám érdekesen, mintha baj lenne, hogy megtorpantam.

- Nincs kedved meginni egy kávét a Starbucksban? - nem akartam ellenszenvesnek látszani, kedveskedni szeretnék. De erre a kérdésemre furcsa arccal nézett rám.

- Tényleg? .. Biztos?

-  Persze. Lehet, hogy mégis meg szeretnélek jobban ismerni. Esetleg baj? Mert ha nem akarod.. 

- Menjünk - vágott a szavamba. Kibontotta szőke haját, ami eddig copfba volt összefogva.

- Csodálatos a hajad - csúszott ki a számon. Tényleg sok mindenki megirigyli.

- Öm.. Köszi, de nem nagy szám.

A kávézó fele menet hazavittem Luckyt. Szomorú volt, hogy ennyi volt a mai futás. A kávézóban megvettük a kávénkat, majd leültünk egy asztalhoz az ablak mellé. Kellemes idő volt kint, lágy szellő fújt, szeretem ezt az időt. 

- És.. szóval. Melyik iskolába jársz? - kezdtem meg a beszélgetést, mert láttam, hogy csak az ablakon néz kifele és szívesen beszélgetne.

- A zeneakadémiára.. - erre a mondatra szinte felugrottam a székből. Vagyis ezt tettem volna a legszívesebben, de nyugodt maradtam és csak annyit kérdeztem..

- Tényleg? Ez remek. Én is oda fogok. Mióta jársz oda?

- 1 éve. Nagyon jó iskola, jól jársz - a mondatai olyanok voltak, mintha nem is érdekelné az egész iskola.

-  Szereted? - erre a mondatomra nagyon feszült lett a levegő. Egy kis szünet után elkezdte.

- Nos.. Tudod.. Nem lehet minden diák jó diák. 

- Úgy érted, hogy .. 

- Lehet kirúgnak - vágott újra a szavamba.

- Nem hagyhatom - most már felálltam a székből és rácsaptam az asztalra. Ez a lány olyan volt nekem, mintha már régóta ismerném, mintha a testvérem lenne. 

- Nem tehetsz semmit.. 

- Lehet, hogy igazad van - ültem vissza a helyemre - Pedig jó lett volna ugyanoda járni.

- Miért? Nem is ismersz! Azt sem tudod ki vagyok. Lehet azt mondtam, hogy azért löktelek bele a vízbe, mert fogadtunk, de tudod nem azért tettem, hanem egyszerűen JÓL ESETT! Köszönöm a kávét - nagyon felháborodott, mintha megbántottam volna. Kiment a kávézóból és egyedül ültem tovább.

Kifele néztem az ablakon, és egyszer csak Louist látom meg jönni az utcán. Ahogy meglátott bejött a kávézóba és leült velem szembe, ugyanoda, ahol előbb még Amanda ült.

- Szia. Mi újság? Egyedül?

- Szia. Nem, vagyis most már igen. Most ment el az egyik, hát .. ismerősöm.

- Igen? Hogy-hogy?

- Igazából én sem tudom az okát, egyszerűen mérges lett valamiért és elment.

- Értem - mondta majd elővette a telefonját, mert SMS-t kapott - Nos.. Nekem mennem kéne, de még valamit had mondjak. Ugye tudod, hogy amit tegnap csináltunk, az nem mindennapos? Úgy értem, nem mindenkivel csináljuk ezt meg. Különleges alkalom volt. Ezért, a telefonszámodat elkérhetném? - a kérdését még szinte fel sem fogtam, csak egy valami ismétlődött újra a fejemben. Különleges.. Különleges.. Különleges.. Szóval igaz.. Tényleg különleges lennék. 

- Hahóóó Page!! - lebegtette meg a kezét az arcom előtt, hogy ébredjek fel.Visszatértem a gondolataimból és annyit mondtam "Persze". Megadtam neki a mobilszámom, majd elment. A kávémat még mindig nem ittam meg. Megfogtam és elkezdtem vele sétálni az utcán hazafelé. Szinte sokkos állapotban mentem hazafelé, és még mindig az az egy szó járt a fejemben. Nagyon örültem és egy széles mosoly ült az arcomra.

Otthon a ház előtt egy levelet találtam a lábtörlőn. A levél elején : PAGE

Vajon ki küldhette? Talán Zayn volt? 

Bementem a házba és egy SMS-t kaptam. 

Louis T.: REMÉLEM ÖRÜLSZ A LEVÉLNEK PAGE! PRÓBÁLD MEG KITALÁLNI KI VOLT AZ. ANNYIT SEGÍTEK, HOGY NEM ÉN. 

AZ ELFELEJTETTEM MONDANI, HOGY ZAYN MIATT MENTÜNK UTÁNAD, Ő KÉRTE. NA TALÁLGASS! ESTE BESZÉLÜNK. SZIA

Louis nagyon rendes velem. Igazi jó barát. De visszatérve a levélhez. Zayn lett volna? Beszélnem kell Louisszal! Már alig várom az estét. De jobban várom, hogy végre beszélhessek Zaynnel, igazából mit szeretett volna tőlem kérdezni.