11.rész

Sziasztok! NAGYON KÖSZÖNÖM AZ 1430 MEGTEKINTÉST *-* Nagyon sokat jelent nekem. Ha tetszik a történet IRATKOZZATOK FEL ^^. Na nem húzom az időt. Itt az új rész :) Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

~Az álmok valóra válhatnak~

Van egy álmom. Ezt az álmomat régóta dédelgetem. Teszek érte eleget. Egy szép napon szeretnék híres énekes lenni. Nem is tudom, talán, mint Miley Cyrus. Hiszen mindenki ismeri és a többség szereti is. Példaképemnek mondanám. De az egész életemet nem szeretném megosztani mindenkivel. Vannak hírességek, akikről azt is tudjuk, hogy mikor hol esznek és hányszor nyelnek egy perc alatt. Köszönöm ezt nem szeretném. 

Sztárok.. One Direction! Mennyire hihetetlen, hogy pár napja még csak egy álom volt számomra, hogy találkozhassak velük. Mára pedig már Louist várom, hogy beszélhessek vele, mint legjobb fiúbarátommal és Zaynnel pedig találkozni szeretnék, aki nem tudom mit szeretne tőlem. Hogy történhetett? Minden olyan gyorsan történik, fel sem fogtam még, hogy azzal az öt sráccal találkozgatok és beszélgetek, barátkozok, akikkel a lányok 80%-a szeretne, megőrül értük. Tényleg szerencsés vagyok.

* SMS-em érkezett * 

Louis T.: Szia! Na? Kitaláltad ki küldte a levelet?
Page P.: Esetleg Zayn? Nem tudom.. Mi ez az egész?
Louis T.: Talált! Kérdezd meg Zaynt személyesen.
Page P.: Louis.. Szerintem jobb lenne neki, ha nem találkoznánk..
Louis T.: Miért? Állandóan rólad kérdezget.. Most is azt kérdezi, hogy veled beszélek-e, de letagadom, egyből idefutna, hogy elolvassa.
Page P.: Nagyon rendes srác.. De több millió lány van, akit megkaphatna. Egy hétköznapi lány vagyok.. Miért pont én?
Louis T.: Éppen ez a jó benned. Hétköznapi vagy, de különleges.

Erre már nem írtam vissza semmit. Majd később, ha már átgondoltam. Tényleg jó lenne, ha Zayn és köztem... Miket beszélek?! El kell felejtenem. Nem akarok neki terhet okozni. A sulira és a karrieremre fogok koncentrálni. Sosem fogom ezt elfelejteni.
Most jobb ha lefekszem. Belebújtam a pihe-puha ágyba és szép lassan elaludtam. Nagyon jól esett kikapcsolni.

* álom *

Reggel Zayn mellett ébredtem, ami teljesen természetes volt számomra. Nyomott egy puszit az arcomra, majd annyit mondott: " Jó reggel szépségem ".

A következő pillanatban az utcán sétáltunk a Starbucks kávézó felé kézen fogva. Szemben Amanda jött, aki két puszit nyomott az arcomra és mosolygott ránk. 

" Remélem jössz holnap suliba, mindenki nagyon vár " - mondta. " Igen megyek, én is nagyon szeretnék már bemenni " - válaszoltam neki. 

Megölelt és továbbment. Zaynnek a szeme csak úgy csillogott a boldogságtól és az enyém is. Sosem éreztem még így.

De ennek az érzésnek vége lett, amikor fel kellett kelnem. One Direction - Rock me, ez az ébresztőhang keltett engem. "Le kell cserélnem ezt az ébresztőhangot" csúszott ki a számon. A következő pillanatban Lucky ugrott az ágyamra és nyalogatta az arcom. " Lucky, elég! " nevettem.

"Ez az utolsó napunk az ilyen későreggeli kocogásra Lucky. Holnap kezdődik az első nap az iskolában.. Már alig várom. De megígérem, hogy nem hanyagollak el, rendben?" Lucky erre vakkantott egyet, mint aki jóvá hagyja ezt az egészet. Nem mintha tehetne mást.
A reggeli kocogásunk a szokásos módon folyt. Egyszer csak mellém fut valaki, mintha tudná, hogy ilyenkor kocogok. Ránéztem, és a szívem hevesen kezdett dobogni. Azonnal megálltam, amint megismertem. Nagyon ideges lettem, de jó irányba.

- Szia! - köszönt rám.
- Zayn.. - mondtam ki halkan.
- Louis mondta, hogy ilyenkor szoktál kocogni. Mit szólnál, ha együtt kocognánk egy kicsit, majd meginnánk valamit? - ahogy kimondta lenézett a lábam mellé és elmosolyodott - De aranyos vagy! Hogy hívnak, haver?
- Lucky a neve.
- Szóval Lucky. Mondd meg a gazdádnak, hogy ne nézzen rám ilyen ijedten.
Erre a mondatára pislogtam kettőt, és elnevettem magam.
- Oké, rendben. Kocogjunk el a házamig, és igyunk meg otthon valamit.
Zayn mosolygott még mindig és mellettem futott. Nagyon vörös lehetek.. Zavarban vagyok. Lehet elolvasta a tegnapi beszélgetésünket Louisszal? El tudom képzelni, főleg ha ezek után meg is keresett.

* Zayn szemszöge tegnap estétől * 

- Louiiiiiiiiiiiissss!!!! Page az akivel beszélsz?? - kiabáltam oda Louisnak.
- Zaaaaaaaaaaaaayn!!! Nem.. - kiabált vissza, pedig már mellette álltam.
- Mutasd csak!
- Zayn.. Nem vele beszélek. Eleanor az. Ne olvasd el! - de akkor már késő volt, mert kikaptam a kezéből a telefont és már olvastam is.
- Aha, szóval nem Page... De miért hiszi ezt? - értetlenkedtem.
- Nem tudom.. Beszélj vele.
- Tudod mikor szokott elmenni valahova rendszeresen? - lehuppantam Louis mellé.
- Reggelente jár kocogni 9 órakor általában.
- Remek. Kösz!!

Másnap még nagyon korán volt ez a 9 óra. De kipattantam az ágyból és öltöztem is. Indultam Page házához, de már láttam, hogy az utca végén fut, amikor odaértem. Amikor utolértem nagyon meglepődött. Az arca tűzvörös lett.
Megbeszéltük, hogy a lakásában megiszunk valamit és afelé kocogtunk.

* Page *

Amikor a ház elé értünk sokkal idegesebb lettem. Rendben volt a ház, mert nem szeretem a rendetlenséget, nagyon jó a tisztaság.
- Szóval itt laksz. Nagyon szép házad van - mondta, amikor beléptünk a házba.
- Még nem láttad az egészet - nevettem.
- Eddig is nagyon szép.
- Köszönöm Zayn Malik, a One Direction-ből - nevettem, majd ő is velem nevetett. Ha udvariasságból is, de nevetett.
A konyhában az asztalon volt egy vázában pár szál rózsa. Zayn kivett belőle egyet. Vicces kedvében volt.

Elnevettem magam, teljesen bolond. 

- Köszönöm - vettem ki a szájából a rózsát, de még mindig nevettem.

- Szívesen - nevetett.

Elkezdtem teát készíteni. Zayn addig az asztalnál ült. Némán kevergettem a teát, elgondolkodtam. Zayn Malik az én konyhámban. Megkeresett futás közben és még hülyéskedik is. Aranyos, szexi, jóképű és ez az ember az én konyhámban. Az... az.. én... konyhámban. 

Ezek a gondolatok mentek át a fejemen, ameddig a teát csináltam. Zayn addig az asztalnál a telefonjával babrált. 

- Page. Lehet nem nagy dolog, de azért hoztam neked valamit. A rózsán kívül persze - mosolygott, majd előhúzott egy csomag gumicukrot a zsebéből.

- Ilyen színű gumicukrot még nem láttam. Nagyon szépen köszönöm - felpattantam és odamentem hozzá, majd egy szoros ölelést adtam neki.

- Nagyon szívesen máskor is - ölelt vissza, éreztem, hogy beleszagol a ruhámba, majd megmarkolja azt és szorosan magához szorít.