12.rész

Sziasztok! Itt van a 12. rész! Remélem tetszeni fog nektek!
Pár újítást végeztem a blogon :
- külső
- szereplők fülecske, itt megtalálhattok mindent az eddig szereplőkről. Ha nem előről olvassátok a blogot, vagy csak nem szeretnétek, mert már nem rövid, akkor olvassátok el, és mindent megtudtok szinte.:)
SEGÍTSÉG!
Valaki esetleg nem tudja, hogy tudnék zenét betenni? Lejátszót :). Ha tudtok valamit akkor komit!:$

Szeretném megköszönni az 1674 megtekintést, és az 5 feliratkozót! Kifejezhetetlenül örülök. Mindenkinek mondom, hogy már ennyi meg ennyi megtekintésem van. Köszönöm Nektek!

Na nem szeretném tovább húzni az időtöket. Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ölelés maga volt a mennyország. Amikor magához szorított az arcom tűzvörös lett. Izgultam. Levegőt is alig mertem venni. Biztos helyes ez így? Úgy értem.. Tényleg nem szeretnék neki teher lenni, egy idő után zavaró tényező..

- Z..Z..Za.. - próbáltam kimondani a nevét.

- Cshhh - halkított el.

Körülbelül 1 percig ölelhetett, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Szép lassan elengedett, mintha egy törékeny porcelánbaba lennék, amit előbb megszorított és most megnézné, hogy semmi baja sem esett. A szemem csukva volt. Amint felegyenesedtem kinyitottam, egyenesen Zayn gyönyörű szemeibe néztem. Láttam, hogy az arca neki is vöröses. 

- Mennem kellene - fordította el a fejét, amikor látta, hogy nagyon meg vagyok szeppenve, pedig én öleltem meg.

- Ne.. - ennyit tudtam kimondani hirtelen, a szemeimmel pislogni se pislogtam.

Zayn elmosolyodott, de nem az átlagos mosolya volt, hanem a sármos. Elindult az ajtó felé, én még mindig meredten álltam, mint aki oda van szögezve a földhöz. Az eszem azt mondta "Mozdulj!", de a lábam nem mozdult. Becsapódott az ajtó. Nevetségesen éreztem magam. Könnyek szöktek a szemembe. Besétáltam a szobámba. Elővettem egy kis füzetet. Rajta: Page Naplója. Eddig még nem beszéltem a naplómról, mert már nagyon rég nem írtam bele. Mark balesete óta.. Hát most elhatároztam, hogy fogok.

Kedves Naplóm!

Nagyon rég írtam. Hát most elmesélek mindent. Ha gyűrött lenne a lap, az csak a könnyeim miatt van, amik a szememből folynak. Mark balesete óta nem írtam. A kiközösített évek után elhatároztam, hogy Londonba költözök. Gyönyörű város. Sosem hittem volna, hogy az életem 180 fokos fordulatot vesz. De így történt. A zeneiskola akadémiára sikeresen bekerültem. Már ez is nagyon boldoggá tett engem. De ha ez nem lenne elég, találkoztam egy nagyon híres bandával, akik ebben a városban élnek. Ez a banda a One Direction. Hihetetlenül jóképű és kedves srácok. Még Markot is meglátogatták velem. Az egyik énekes Louis Tomlinson mára egy nagyon kedves fiúbarátom. Egy.. Több amúgy sincs. És egy másik énekes Zayn Malik.. Azt hiszem túlságosan is megkedveltem.. Most ment el tőlem. Nagyon nevetségesnek érzem magam. Mint egy kisgyerek. De sajnos nem tudom, hogy kellene viselkednem, nem volt még fiúbarátom. Olyan! fiúbarátom..

Alig tudtam leírni az utolsó mondatokat. Még mesélhetnék Amandáról is, de majd róla később. Becsaptam a füzetet. Kemény borítós volt, nagyot csattant. A könnyek nem álltak el, folyamatosan potyogtak.

Nevetségesen érzem magam.. Nevetségesen. Sajnálom! Természetesen én is sok filmet láttam arról, hogyan kell egy fiúval viselkedni, de ez a való életben teljesen más. A szíved hevesen dobog, majdnem kiesik a helyéről, a gyomrod beleremeg, és az érzés, felülmúlhatatlan. 

" Rendbe kell hozni magam! Holnap iskola ". Mondtam, majd felálltam az ágyamról. Megtöröltem a szemem és megmostam az arcom. A telefonomat hallom rezegni.

* SMS * 

Louis T.: Minden rendben?

Page P.: Igen.. Persze.. Kicsit nevetségesen érzem magam. Mint egy kiskölyök. Nagyon sajnálom.

Louis T.: Mi történt? Zayn nagyon boldogan jött haza.. Te nem vagy boldog?

Page P.: Zayn a közelben van?

Louis T.: Fürdik az emeleten. Nincs itt. Ha szeretnéd ezt a beszélgetésünket kitörlöm, amint befejeztük.

Page P.: Ohh..Louis. Nagyon köszönöm. Az volt, hogy megöleltem és utána meg sem tudtam szólalni. Mint egy 12 éves, aki bátortalan. De lehet a mai világba egy 12 évesnek több tapasztalata van, mint nekem a fiúkról. Tudod nekem....

Louis T.: Jajj Page! Semmi gond. Nem kell nevetségesnek érezned magad, hiszen Zayn nagyon elégedett.

Page P.: Köszönöm Louis. Majd személyesen is beszéljünk.

Ezzel eltettem a telefont. Arra a mondatra, hogy Zayn boldog volt, azaz elégedett arccal ment haza, erre elmosolyodtam és örültem mostantól. A könnyeket nem bántam meg, de így sokkal jobban érzem magam. 

A házamnak van egy alaksora is. Lementem, majd felkapcsoltam a villanyt és a fűtést is bekapcsoltam. "Jégverem". Mondtam Luckynak, aki a lábam mellett szemlélte a helyet. Lehoztam a mikrofonom és az erősítőket is. Megcsináltam mindent. "Ideje gyakorolni!". A holnapi suli miatt, mindent bele kell adnom. Kiválasztottam egy zenét, majd minden tehetségemet beleadva énekeltem el.

Szerintem elég jól sikerült. Nagyon szeretek Mileytól énekelni, hiszen a példaképem. Nem csak egy Disney sztár számomra, hanem egy lány, aki sok mindenre képes, és nem adja fel sosem. 

Későre járt. Megfürödtem. Pizsamában kimentem az utcára, kivittem a szemetet. Nem számítottam semmire, de az utca közepén sétált valaki. Elsétáltam a kukához, majd lassan beledobtam a szemetet, mint egy törékeny holmit. Amikor megfordultam 2 centire állt tőlem ő. 

- Zayn! Hát te?

- Page. Szia. Rég láttalak - mosolygott.

- Mit keresel itt?

- Hiányoztál, látni szerettelek volna.

Az arcom vörös volt. Zavarban voltam. Hogy-hogy már is itt van? Ez jobb, mint egy film. Ez az én tündérmesém lehet, és ha az enyém lesz, senkinek sem adom. Titokban szerintem minden lány erről álmodik.

- Bejössz? - kérdeztem tőle.

- Ha nem zavarok túlságosan - a hátitáskájából elővett egy párnát majd nekem mutatta - Esetleg baj lenne ha..?

- Nem - vágtam a szavába - Te is hiányoztál nekem - néztem a szemeibe és mosolyogtam.

Bementünk a házba, majd a nappaliba vezettem be Zaynt. Egyből lehuppant a kanapéra és megvizsgálta, hogy mennyire puha és kényelmes. Elfeküdt, felült és ezt váltogatta. Én csak nevettem rajta.

- Ohh.. Persze, most sem jöttem üres kézzel - belenyúlt a zsebébe, majd egy nyakláncot pár gyűrűvel vett elő a zsebéből.

A szám tátva maradt. "Tényleg?" gondoltam. "Ez az enyém?".

- Remélem tetszik - mondta.

- Igen, tényleg nagyon jók, köszönöm! - nézegettem őket, mint egy elsős kislány, aki karácsonyi ajándékot kapott - ohh.. nem vagy éhes? Adok valamit! Gyere a konyhába - nem hagytam neki választási lehetőséget, eszik akkor is, ha nem akar.

Az asztalnál Zayn megint bohóckodott, miközben beszélgettünk.

Nagyon nevettem erre az arckifejezésére. Ő is velem nevetett. Nem bírtam abbahagyni a nevetést, de ő már csak rajtam mosolygott. Csodálatosan éreztem magam. Mégsem minden fiú olyan, hogy, ha valamit egyszer rosszul teszel, vagy nem vagy olyan teljesen, mint amit elvár, akkor egyből otthagy. Zayn visszajött, és még aznap! 

Ameddig kortyolgattam a teámat, addig Zayn Luckyval játszott. Nagyon elvoltak, családiasan éreztem magam, de kicsit ideges is voltam. Hiszen Zayn Malik, az én lakásomban! És ma itt alszik. De persze csak a kanapén.

* Zayn szemszöge *

Az ölelés után Page nagyon meg volt illetődve, ezért jobbnak láttam, ha elmegyek. Mikor hazaértem Louis egyből letámadott azzal, hogy milyen volt. Én nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, boldog voltam. Remek volt. Lefürödtem, majd este visszamentem Pagehez. Pont kinn volt pizsamában. Milyen gyönyörű. Megengedte, hogy nála aludjak. Luckyval nagyon elvoltam, nevettem rengeteget. 

Page... Page... Megbolondít ez a lány. Nagyon kedvelem. Be kell neki bizonyítanom, hogy nem csak játszok az érzéseivel, és nekem sosem lesz teher.

* Page *

Mosogattam. Egyszer csak Zayn mögém áll szorosan. A következő pillanatban megfogja a derekam finoman. Én megfordultam, a kezem csupa víz volt, de nem érdekelt egyikünket se. Megfogtam a két kezét és mélyen a szemébe néztem. Zayn közelebb hajolt hozzám. "Tényleg? Talán..? Most.." Ezek a szavak futottak át az agyamon ebben a pár másodpercben. Zayn csak közeledett és én nagyon boldog voltam. Meg akar csókolni. Egy Malik csók. Már nagyon izgultam, a szívem hevesen dobogott, a gyomrom görcsben volt. A szánk már csak pár milliméterre volt egymástól, szinte már összeértek. 

Lehunytam a szemem, de abban a pillanatban megszólalt a kapucsengő. 

Mind a ketten zavarban voltunk. Kibontottam magam a karjaiból és az ajtóhoz mentem megnézni ki az.

- Ohh! Szia..Anya?! Hát te?

- Szia Page, rosszkor?

- Nem... nem.. persze, hogy nem. Gyere csak be - anya belépett a lakásba és Zaynt nézte.

- Ömmm.. Page. Ugye nem..? Ennyire komoly?

- Zayn csak.. átjött. Semmi komoly, de megy is! - mondtam zavartan, majd bekísértem anyát a nappaliba.