8.rész

- Szia Anya! Miért kerestél?

- Szia. Rossz hírem van Markkal kapcsolatban..

- Jézusom.. Mi történt?

- Markot kórházba vitték, az állapota egyre rosszabb. Ha szeretnél hazajönni és meglátogatni..

- Persze nagyon szeretnék. Mikor lehet menni?

- Két nap múlva be lehet hozzá menni, ha szeretnél.

- Ó.. Két nap múlva van a meghallgatásom.

- Tényleg.. Akkor a meghallgatásod után egyből bemegyünk hozzá, oké?

- Oké, köszi anya, hogy szóltál. - ezzel letettem a telefont. 

Miután kinyomtam a beszélgetést még percekig néztem a mobilom, próbáltam feldolgozni a hírt. De mi az a súlyosság amitől őt kórházba vihetik? Azonnal látni szeretném! De sajnos nem lehet, látogatási tilalom van, csak megszabott időben lehet bemenni.. Remek.. Ez is most.. Biztos van valami amivel meg lehet gyógyítani vagy helyrehozni kicsit az állapotát. Szegény Mark, nagyon szeretem még akkor is, ha nem tudja ki vagyok.

Huhh.. Hosszú napon vagyok túl. Túléltem egy kútba esést is. Az a lány.. Nem hiszem, hogy látni szeretném még. Még mindig nem értem miért csinálta.. Ezeket a gondolatokat inkább félretettem és belebújtam az ágyba.
- Jaj, Lucky! - a kutyusom az arcomat nyalogatta, mikor már félig álomba szenderültem. - Lucky! Elég.. Na jól van, hozd a labdát! - megesett rajta a szívem, hiszen egész délután egyedül volt.. 
Fél órát játszottam vele, majd mind a ketten fáradtan bújtunk az ágyba és aludtunk el mélyen.

Másnap reggel fitten ébredtünk. Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet kocogni, és ez Luckynak se ártana. Milyen futás lesz ebből is. Egy kölyökkutyával fogom körbefutni ezt a pár házat. Nem fogunk sokat futni csak annyit, hogy mind a ketten kicsit elfáradjunk. Jó levezető. Belebújtam egy kényelmes melegítőbe és Luckynak a nyakára adtam a lila pórázát, amit nagyon szeret.
Ahogy kiléptünk a házból, megcsapott minket ez a jó tavaszi levegő. Mennyire szép időnk van! Mondtam Luckynak. Ő csak boldogan szaglászta a fákat. 15 perc séta elég bemelegítő mindkettőnknek, úgyhogy hozzá is láttunk a futáshoz. Az első kanyarnál befordulva véletlenül nekiütköztünk valakinek. Amikor felnéztem azt a lányt láttam, aki belelökött a vízbe.
- Bocs, ne haragudj.
- Nos.. Ezért bocsánatot kérsz, de tegnap miért löktél bele a vízbe?
- Fogadást kötöttünk a többiekkel, és hát így megnyertem.
- Értem.. Jó semmi baj, de ha nem haragszol, akkor mennénk..
- A nevem Amanda.
- Page - és elkocogtunk mellette. Amanda.. Szép neve van. Ez már a második alkalom, hogy találkozok vele. Igazából nem is tűnik rossz fejnek. Na mindegy.. Inkább, hogy eltereljem a gondolataimat, beraktam egy kis zenét és úgy kocogtunk tovább.

A kocogásból felérve felkaptam Lucky-t és lehuppantam vele a kanapéra. Ő lihegett és én büszke voltam rá. "Egészséges kiskutya maradsz! Muszáj ledolgoznod azt a sok kaját, amit eszel. Ügyes voltál"- és egy puszit nyomtam a kis homlokára. Ez a nap a pihenésé. Holnap meghallgatás, mindennek rendben kell mennie. Akkor.. Kapjuk össze magunkat! 

Felöltöztem és elindultam egy bevásárlóközpontba. Vettem mindenféle ételt, már éppen ideje volt. Egyszer csak a ruha osztályon megláttam egy gyönyörű ruhát. Szinte azonnal beleszerettem. Még belefért a keretbe úgyhogy meg is vettem. A holnapi meghallgatásra azt fogom felvenni. 

Hazamentem lepakoltam, és máris este volt. Megfürödtem és az ébresztőmet beállítottam 6 órára. Elég korán lesz a meghallgatás, de még a hajamat is meg kell csinálnom. Legalábbis megmosom.. 

Éjjel alig tudtam elaludni.. Nagyon izgultam. Bekapcsoltam a One Direction számát és elaludtam. A srácokkal álmodtam. De jó lenne velük találkozni!

Másnap reggel már egy kicsit sem voltam fáradt, pumpált bennem az adrenalin. De igazából már felvettek, miért is izgulok? 

Kopogtak az ajtón. Kinyitottam és anya állt ott. Nagyon jó volt látni. Ahogy megláttam a nyakába ugrottam és puszit nyomtam az arcára.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Persze.

- Nagyon csinos vagy!

- Köszi - a széles mosoly még mindig ott volt az arcomon. Nagyon vártam már a meglepetést. 

Amikor odaértünk közölték velem, hogy én fogok kezdeni. Micsoda?? Én?? Húha.. Elsőnek lenni mindig necces, mert még nem hallottak előtted senkit, és nem tudnak kihez hasonlítani. 

Azt mondták, menjek a színpadra. Amikor kilépek meg fogom látni a meglepetést is. Ahogy kiléptem csukott szemmel mentem be a színpad közepéig, óvatosan, igazából így kérték, és én nem felejtettem el. Amikor kinyitottam a szemem ott volt az a banda akikért teljesen odavagyok! A One Direction! Én csak álltam ott és néztem, egyszer csak kitört belőlem egy széles mosoly és nagyon izgatott lettem, mindent megtettem volna, hogy találkozhassak velük. 

- Üdvözölünk itt a meghallgatáson. Page..ugye? Azért szerveztük ezt a meghallgatást, hogy kiválasszuk a legtehetségesebb embert, aki felléphet majd velünk. Remek ugye? - szólalt egyszer csak meg Zayn.

- Nos.. De tudod ugye, hogy már benn vagy az iskolában, szóval ez csak egy plusz - szólt hozzá Niall.

- Akkor. Halljuk! Már alig várom, sok jót hallottunk rólad - Harry is bíztatott.

- Gyerünk! - kiabálta egyszerre Louis és Liam, közben felemelték a kezüket, amire én elnevettem magam. Nagyon jó fej srácok. Előadtam nekik Brigit Mendlertől a Ready or Not című számot. Szinte végig bólogattak és a végén megtapsoltak. 

- Nagyon ügyes voltál! Köszönjük szépen - dicsért meg Niall.

- Köszönöm szépen - ez volt az első mondat amit ki tudtam mondani a srácok előtt.

- Majd értesítünk, de nincs félni valód! Szia - mondta Zayn, majd mind az öten egyszerre mondták a sziát.